A szolidaritás lebontása: A kapitalista politika és az amerikai nyugdíjak a New Deal óta

Olvasói vélemények

A könyv részletesen megvizsgálja az amerikai nyugdíjrendszert, különös tekintettel a meghatározott juttatási programokról a 401(k)-ra való áttérésre, valamint az e változásokat befolyásoló politikai és gazdasági erőkre. Betekintést nyújt az osztálydinamikába és a nyugdíjalapok kezelésének történelmi összefüggéseibe, különösen a szakszervezetekkel és a Wall Street-tel való kapcsolatban. Bár a könyv jól kutatott és erős elemzési keretet kínál, a tudományos szakirodalomban járatlan olvasók számára kihívást jelenthet.

⬤ Jól kutatott, világos történelmi háttérrel
⬤ éles osztályelemzést nyújt
⬤ a tudományos irodalomban járatosak számára is alkalmas, egyszerű írásmód
⬤ időszerű a kapitalizmus nyugdíjbiztosításra gyakorolt hatásának vizsgálata.

⬤ Nehéz lehet a tudományos írásokhoz nem szokott olvasók számára
⬤ egyes felhasználók kevésbé találták lebilincselőnek a tudományos jelleg miatt
⬤ a speciális fókusz korlátozhatja a szélesebb közönség számára való vonzerejét.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Dismantling Solidarity: Capitalist Politics and American Pensions Since the New Deal

Könyv tartalma:

Miért vált az időskori biztonság kevésbé szolidáris, és miért kötődik egyre inkább a kockázatos kapitalista piacokhoz? Michael A. McCarthy az amerikai történelem több mint ötven évét felölelő gazdag archív adatokra támaszkodva azt állítja, hogy a politikai döntéshozóknak a kapitalista válságokra adott reakciói és a kapitalista növekedés előmozdításának politikai szükségszerűsége volt a döntő mozgatórugó.

A nyugdíjak fejlődése a New Deal óta a piacosítás három, egymástól eltérő, de egymáshoz közelítő útját követte Amerikában: a II. világháború után a társadalombiztosítási juttatások tényleges emelésének alternatívájaként fogadták el a foglalkoztatói nyugdíjprogramokat, majd a magánnyugdíjpénztári vagyont pénzügyileg hasznosították és a részvénypiacra fektették, és az 1970-es évek óta a hagyományos nyugdíjprogramokat a kockázatosabb 401(k) nyugdíjprogramok váltották fel. A változások egyes epizódjait összehasonlítva a Szolidaritás lebontása erőteljes kihívást jelent az amerikai magánnyugdíjrendszer általános értelmezésével szemben, és a jóléti állam alternatív politikai gazdaságtanát kínálja.

McCarthy egy olyan elméleti keretet sző össze, amely segít megmagyarázni a nyugdíjak piacosítását a strukturális mechanizmusokkal, amelyek arra késztetik a döntéshozókat, hogy beavatkozzanak a kapitalista növekedés előmozdítása és a kapitalista válságok elkerülése érdekében, valamint az esetleges történelmi tényezőkkel, amelyek egyrészt arra késztetik őket, hogy sajátos módon avatkozzanak be, másrészt pedig alakítják, hogy beavatkozásaik hogyan hatnak a jóléti változásokra. Azzal, hogy McCarthy a politikaformálás kapitalista kontextusát hangsúlyozza, a figyelmet a politikai változásokat mozgató strukturális tényezőkre irányítja.

A Szolidaritás lebontása elméletileg és történelmileg egyaránt részletes és kiválóan érvel, arra ösztönözve az olvasót, hogy gondolja át, hogyan korlátozza maga a kapitalizmus a politikaalkotást. A könyv szociológusok, politológusok, történészek és a kapitalizmus és a demokrácia kapcsolatára kíváncsiak számára egyaránt érdekes lesz.