Értékelés:
A könyv alapos áttekintést nyújt a lakáspiacról, értékes adatokat és ajánlásokat nyújt a megfizethető lakhatás problémájának megoldására. Bár a könyv jól megírt és lebilincselő, egyes olvasók úgy érzik, hogy a kulcsfontosságú tényezők - például a népsűrűség - tárgyalásakor nem elég objektív, és bizonyos politikai szempontok felé elfogult.
Előnyök:Kiváló írásmód, a lakáspiac alapos elemzése, értékes adatok a lakhatási költségekről, elgondolkodtató megoldások a bérleti díjak csökkentésére, és magával ragadó a gazdasági elemzés iránt érdeklődő olvasók számára.
Hátrányok:Hiányzik a kritikus tényezők, például a népsűrűség objektív tárgyalása, elfogultságot mutathat bizonyos gazdasági és politikai nézetek irányába, és egyes olvasók nem értenek egyet a szerzők ajánlásaival.
(4 olvasói vélemény alapján)
Rethinking Federal Housing Policy: How to Make Housing Plentiful and Affordable
A lakásárak közelmúltbeli csökkenése ellenére a lakhatás továbbra is megfizethetetlen sok egyszerű amerikai számára. Különösen a tengerpartok mentén a lakások továbbra is rendkívül drágák.
A szövetségi lakáspolitika újragondolása: How to Make Housing Plentiful and Affordable, Edward L. Glaeser és Joseph Gyourko elmagyarázza, hogy miért olyan drága a lakás egyes területeken, és felvázol egy tervet a megfizethetőbbé tételére. A politikai döntéshozóknak fel kell ismerniük, hogy a lakáspiacokon eltérőek a feltételek, ezért a lakáspolitikának tükröznie kell ezeket a különbségeket.
A szegények és a középosztály nem ugyanazokkal a megfizethetőségi problémákkal küzd, ezért a lakáspolitikának másképp kell kezelnie az egyes problémákat.
A szegények egyszerűen azért nem engedhetik meg maguknak a lakhatást, mert alacsony a jövedelmük; a megoldás erre a problémára a szegényeknek nyújtott közvetlen jövedelemtámogatás, nem pedig a lakáspiacba való beavatkozás. Ezzel szemben a középosztály számára a lakhatás azért megfizethetetlen, mert az új lakások építésére vonatkozó helyi övezeti korlátozások korlátozzák a megfelelő lakások kínálatát.
A szövetségi kormány ezt a problémát ésszerű módon úgy kezelheti, hogy ösztönzőket biztosít a helyi önkormányzatok számára ezeken a piacokon, hogy több építkezést engedélyezzenek. Ironikus módon az alacsony jövedelműek lakásépítésének jelenlegi támogatása csak olyan területekhez köti az elszegényedett amerikaiakat, ahol korlátozottak a munkahelyi kilátásaik. Ezek a kínálati támogatások a magánszektorbeli építkezéseket is kiszorítják, és a politikai kapcsolatokkal rendelkező fejlesztőknek kedveznek.
A jelzáloghitel-kamatok levonása, amelynek célja, hogy a középosztály számára megfizethetőbbé tegye a lakhatást, egyszerűen lehetővé teszi, hogy azok a családok, akik már megengedhetnek maguknak egy házat, nagyobbat vásároljanak. A korlátozott, gazdag piacokon ezek a levonások növelik a családok által a házért fizethető összeget, ami még magasabbra hajtja az árakat. Glaeser és Gyourko a szövetségi lakáspolitika átfogó felülvizsgálatát javasolja, amely figyelembe veszi a helyi szabályozásokat és a gazdasági feltételeket.
A lakáshitelkamatok levonásának reformja ösztönzőket biztosítana a helyi önkormányzatok számára, hogy a piac több lakást tudjon biztosítani, megakadályozva az un.