Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a szovjet hadsereg főparancsnokságait vizsgálja 1941 és 1992 között, de a szerző, Richard Harrison elismeri a rendelkezésre álló források korlátait, ami korlátozott elemzést eredményez. Bár vannak meglátások, a műből hiányzik a mélység a szerző korábbi köteteihez képest, ami csalódottságérzetet kelt.
Előnyök:Néhány érdekes kommentár a keleti front vagy a szovjet hadtörténelem ismerői számára; néhány érdemleges meglátást találhatunk.
Hátrányok:⬤ A korlátozott forrásbázis korlátozott elemzéshez és mélységhez vezet
⬤ a tartalom nagy része a korábbi események felelevenítésének tűnik
⬤ összességében nem éri el a szerző korábbi munkáinak színvonalát.
(1 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Soviet Army's High Commands in War and Peace, 1941-1992
Könyv tartalma:
A szovjet hadseregben a második világháború és a hidegháború alatt a főparancsnokságok egyedülálló jelenségének első teljes feldolgozása.
A keleti fronton 1941-45 között zajló háború hatalmas küzdelem volt, amely a Barents-tengertől a Kaukázus hegységig tartott. A hatalmas távolságok arra kényszerítették a szovjet politikai-katonai vezetést, hogy új szervezési eszközökhöz folyamodjon a kiterjedt front mentén folyó hadműveletek irányítása érdekében. Ezek voltak az irányok főparancsnokságai, amelyek két vagy több frontért (hadseregcsoportért) és a tengeri tengelyek mentén egy vagy több flottáért feleltek.
Összesen öt főparancsnokságot hoztak létre az északnyugati, nyugati, délnyugati és észak-kaukázusi stratégiai irányok mentén 1941-42 folyamán. A háború első évében kialakult rendkívül kedvezőtlen stratégiai helyzet, valamint Sztálin beavatkozása a napi műveletekbe azonban erősen korlátozta a főparancsnokságok hatékonyságát. Ennek következtében a főparancsnokságokat 1942 közepén megszüntették, és a fronton a legfelsőbb parancsnoki képviselők rugalmasabb rendszerével váltották fel. 1945-ben létrehozták a Távol-Keleti Szovjet Erők Főparancsnokságát, amely felügyelte a Vörös Hadsereg rendkívül hatékony hadjáratát a japán erők ellen Mandzsúriában.
A Távol-keleti Főparancsnokság 1947-ben rövid időre újra életre kelt, válaszul a Koreai-félsziget mentén kialakult feszült helyzetre és a Kínában zajló polgárháborúra, de 1953-ban, nem sokkal Sztálin halála után megszüntették. A Kínával szembeni növekvő feszültségek 1979-ben a Távol-keleti Főparancsnokság újjáalakulását eredményezték, majd néhány évvel később új főparancsnokságok jelentek meg Európában és Dél-Ázsiában. Ezek az új főparancsnokságok azonban nem sokáig élték túl a Szovjetunió 1991-es összeomlását, és egy évvel később megszüntették őket.
A könyv szinte kizárólag szovjet és posztkommunista levéltári és egyéb forrásokra támaszkodik, és ez az első titkosítás nélküli feldolgozása ennek a témának bármelyik országban, legyen az Kelet vagy Nyugat.
