A szülőföldek nyomában: Izrael, Palesztina és a hovatartozás igénye

Olvasói vélemények

A könyv lenyűgöző személyes elbeszélést kínál, amely a szerző utazásán és elmélkedésein keresztül tárja fel az izraeli-palesztin konfliktus összetettségét. Hangsúlyozza a történelmi kontextus megértésének fontosságát és a kitelepítés palesztin közösségekre gyakorolt hatását.

Az emlékiratot élénk írásmódja, átgondolt nézőpontja és az izraeli-palesztin történelembe való személyes betekintése miatt dicsérik. Az olvasók átélhetőnek és a szemet felnyitónak találták, ami nélkülözhetetlenné teszi a régió jelenlegi problémáinak megértéséhez.

Egyes olvasók számára a kitelepítés és a konfliktus témái kihívást jelenthetnek vagy érzelmileg súlyosak lehetnek. Emellett azok, akik tisztán történelmi beszámolót keresnek, úgy érezhetik, hogy a személyes elbeszélés háttérbe szorítja a szélesebb körű geopolitikai vitákat.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Tracing Homelands: Israel, Palestine, and the Claims of Belonging

Könyv tartalma:

Nyers és bátor emlékirat az 1948-as háborúról és az azt követő időszakról, valamint egy kegyetlen személyes utazás az úgynevezett izraeli-palesztin konfliktus alapjául szolgáló elhallgatott traumák, tények és mítoszok feltárására.

Amikor Linda Dittmar írónő egy elhagyott palesztin falu romjaira bukkan, olyan múlttal szembesül, amely nem fér össze izraeli gyermekkori emlékeivel - és a történelemmel, amelyet úgy neveltek, hogy soha ne kérdőjelezze meg.

A Szülőföldek nyomában egy bensőséges, gyönyörűen megírt beszámoló, amely kellemetlen igazságokat tár fel a gyakran csendbe burkolózó izraeli-palesztin történelemről. Ékesszólóan személyes hangon követi nyomon egy vonakodó szemtanú útját, aki az 1948-as háborúban elpusztított palesztin falvak romjait tárja fel, miközben visszapillantást enged a szerző izraeli fiatalkorára és cionista neveltetésére. Az empátiával és kíméletlen őszinteséggel elmesélt, fonott elbeszélés a palesztin és a zsidó életekre reflektál, amelyek összefonódtak ebben a gyötrelmes történetben.

Miközben Dittmar újra felkeresi gyermekkora helyszíneit és látnivalóit, az 1948-as háború és az azt követő időszak bensőséges megértése nyomán a nyelv és a hallgatás, a látás és az akaratlagos nem-látás kérdését tárja fel, amelyek elfedik a Nakbát és túszul ejtik a békét. A hat évtizedet (1942-2008) felölelő történet, a háború és a kisajátítás története a mindkét nép által követelt földhöz való mély ragaszkodáson nyugszik. Itt maga a föld beszél a saját igazságáról: a sziklák és a sár, a fenyőerdők és a kiszáradt nyári fű, valamint a vibráló modernitás a múlt elpusztult őrhelyei között.