A Szungod utazása az alvilágon keresztül: Az ókori egyiptomi Amduat olvasása

Olvasói vélemények

A könyv az átalakulás mélyreható feltárását kínálja az ókori egyiptomi hiedelmek és a jungi pszichológia szemszögéből. Az olvasók éleslátónak és elgondolkodtatónak találják, bár egyesek kritizálják a tudományos szigorát és az előállítás minőségét.

Sok olvasó dicséri a könyvet az éleslátó és átalakító tartalmáért, a lebilincselő írói stílusáért, valamint az átalakulással és az Amduattal kapcsolatos egyiptomi hiedelmek mélyreható elemzéséért. Úgy vélik, hogy pszichológiai szempontból nagyszerű bevezetés a témájába, és a szerző egyedi értelmezései mélyen lekötik az olvasókat.

A kritikusok rámutatnak, hogy a könyv néha érintőleges vitákba téved, és értelmezéseiben következetlenségeket mutathat fel. Egyesek azt is megjegyzik, hogy a hagyományos régészeti nézetekre és keresztény elfogultságokra támaszkodik, amelyek elvonják a figyelmet az anyag hiteles szimbolikus jelentéseitől. Emellett a könyv gyenge gyártási minőségére is vannak panaszok.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Sungod's Journey Through the Netherworld: Reading the Ancient Egyptian Amduat

Könyv tartalma:

Az ókori egyiptomi források életre kelnek, és úgy szólnak hozzánk, hogy nem tűnnek idegennek modern gondolkodásmódunktól. Andreas Schweizer meghív minket, hogy csatlakozzunk a napbárka éjszakai utazásához, és a Nap "Nagy Lelkével" együtt merüljünk el a minket körülvevő sötétségben. Itt, az Amduat illusztrációiban és szövegeiben a lelkünk mélyén rejtőző fenyegetések konkrét képként válnak láthatóvá, amelyek elemzése mindig is érdemes marad: még az istenség gonosz, baljós vagy sötét oldalának alakjában is, amellyel Schweizer foglalkozik. Az alvilág, amelybe leereszkedünk, saját világunk alapját képezi. Rettenetes intenzitású teremtő energiák tevékenykednek ott, és csak a halál, amelynek mindenkinek meg kell adnia magát, tesz bennünket igazán élővé azáltal, hogy a mélységből való megújulást kínálja nekünk. --Erik Hornung, az előszóból.

Az Amduat (szó szerint az, ami az alvilágban van) Re, az egyiptomi Szungod éjszakai utazásának történetét meséli el az alvilágon keresztül, attól az időponttól kezdve, amikor a nap nyugaton lenyugvása után meghal, a napkeleti újjászületéséig. Az éjszaka közepén, az alvilág legmélyebb mélységeiben ez a feltámadás a napnak a halottak istene, Ozirisz mumifikálódott testével való misztikus egyesülése révén válik lehetővé. A fényes és határtalan égbolt után vágyakozó Szungod szabadon mozgó lelke és Ozirisz holttestének egyesülése, amely visszavonhatatlanul a holtak földalatti birodalmához van kötve, az egész élet megújulását és a teljesség helyreállítását idézi fel.

Az egyiptomi hitrendszerben a fáraók és a későbbi időkben minden áldott halott ugyanerre az éjszakai-tengeri utazásra indult a halál után, hogy végül eggyé váljon Re-vel és örökké éljen. Az i. e. 1500 körül keletkezett Amduatban kidolgozott túlvilági vízió évezredeken át nagy hatást gyakorolt, és mintául szolgált az egyiptomi irodalom egy egész műfajának, a túlvilági könyveknek, amelyek viszont a görög-római korban is fennmaradtak. Témái és képei tovább éltek a gnosztikus és alkímiai szövegekben, és bekerültek a túlvilágról szóló korai keresztény ábrázolásokba.

A The Sungod's Journey through the Netherworld című könyvben Andreas Schweizer végigvezeti az olvasót az Amduaton, pszichológiai értelmezést kínálva annak főbb szöveges és ikonográfiai elemeiről. Olyan témákkal foglalkozik, amelyek az emberi tapasztalat mélyén és széles skálán mozognak, és a jungi archetípusokra támaszkodva világszerte számos kultúrában találnak hasonló kifejezést: az alvás mint halál.

A feltámadás mint újjászületés vagy újjászületés.

És megváltás vagy megváltás, akár az eredendő bűnből (mint a keresztényeknél), akár a halál teljes megsemmisítéséből (mint az ókori egyiptomiaknál).