Értékelés:
A „Szürke könyv” kritikái rávilágítanak arra, hogy a polgárháború alternatív perspektívái iránt nagy az igény, különösen a déliek szemszögéből. Az olvasók nagyra értékelik a bemutatott történelmi meglátásokat és érveket, jelezve, hogy a könyv releváns a történelemről és az államok jogairól szóló kortárs viták szempontjából. Ugyanakkor számos kritika rámutat a könyv nyomtatási minőségével kapcsolatos jelentős problémákra is, beleértve a tipográfiai hibákat és a rossz szkennelést.
Előnyök:⬤ Értékes nézőpontot kínál a polgárháborúról a déliek szemszögéből.
⬤ Az olvasók tanulságosnak találják a tartalmat, és a könyv őszinteségére és a jelenlegi kérdések szempontjából való relevanciájára hivatkoznak.
⬤ A könyvet jó kiindulópontnak tartják azok számára, akiket a polgárháborút övező alternatív történetek érdekelnek.
⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató érvek, amelyek megkérdőjelezik a szokásos narratívákat.
⬤ Olyan történelmi tényeket közöl, amelyeket a mainstream oktatásban gyakran figyelmen kívül hagynak.
⬤ Számos tipográfiai hiba és szkennelési probléma akadályozza az olvashatóságot.
⬤ A nyomtatás minősége gyenge, így egyes részek nehezen olvashatók.
⬤ Néhány kritika megemlíti, hogy bár a könyv informatív, nem kimerítő tudományos forrás.
⬤ Zűrzavar van a könyv különböző változatait illetően, ami frusztrációhoz vezet az olvasók körében.
(59 olvasói vélemény alapján)
The Gray Book
Az 1920-ban a Konföderációs Veteránok Fiai által összeállított Szürke könyv számos kifogást fogalmaz meg a Délnek az amerikai polgárháború és az azt követő újjáépítési időszak alatt nyújtott képével kapcsolatban.
Ez a könyv őszinte és nyíltan alternatív nézőpontot kínál mind az amerikai polgárháború okairól, mind következményeiről, kezdve az Emancipációs Kiáltvány tisztázásával. A szerzők szerint az unionista propaganda és a valótlanságok szempontjaival is foglalkozik; például sok veterán beszél arról, hogy szégyenérzetet érez, amiért a foglyok rossz bánásmódjáról és más embertelen viselkedésről szóló hamis állításokkal kellett szembesülnie.
A szerzők véleménye szerint a Dél a függetlenségért és az önrendelkezésért harcolt, nem pedig a rabszolgarendszer fenntartásának jogáért. Ennek az állításnak az alátámasztására a szerző megjegyzi, hogy a rabszolgaságot az európai gyarmatosítók vezették be és honosították meg, és hogy a rabszolgaság fokozatos betiltása az északi államokban hogyan hajtotta és fokozta a gyakorlatot a déli államokban.
