Értékelés:
A könyv az agy lebilincselő és informatív feltárását kínálja, különös tekintettel a kómában és vegetatív állapotban lévő egyénekre. Az olvasók elismerően nyilatkoznak a szerző azon képességéről, hogy az összetett témákat közérthető módon, reményteli és érzelmileg is átérezhető személyes történetekkel teli módon tudja bemutatni. A könyv egyszerre szolgál tudományos forrásként és motivációs forrásként az idegtudományok iránt érdeklődők számára.
Előnyök:⬤ Informatív és magával ragadó írói stílus.
⬤ Az összetett témák hozzáférhető magyarázata.
⬤ Személyes történetek és esettanulmányok, amelyek gazdagítják az elbeszélést.
⬤ Reményt és betekintést nyújt az agysérülésekbe és a gyógyulásba.
⬤ Motiváló az idegtudományok hallgatói és szakemberei számára.
⬤ Új perspektívát nyújt a tudatosság és az agyi trauma témakörében.
⬤ Néhány olvasó érzelmileg kihívást jelentő vagy felkavarónak találhatja a témát.
⬤ Bizonyos témák a közérthető írás ellenére is összetettek lehetnek egyes laikus olvasók számára.
(77 olvasói vélemény alapján)
Into the Gray Zone: A Neuroscientist Explores the Mysteries of the Brain and the Border Between Life and Death
Ebben a "lebilincselő olvasmányban, amely az emlékiratokat és a tudományos magyarázatot ötvözi" ( Nature ), egy világhírű idegtudós elárulja, hogyan tanult meg kommunikálni a vegetatív vagy "szürke zónás" állapotban lévő betegekkel, és ami még fontosabb, elmagyarázza, hogy ezek az interakciók mit árulnak el nekünk saját agyunk működéséről.
"Élénk, érzelmes és elgondolkodtató" ( Publishers Weekly ), az Into the Gray Zone (A szürke zóna) az olvasót az agyról alkotott ismereteink egy káprázatos és megalázó határterületének szélére vezeti: a teljes tudatosság és az agyhalál közötti úgynevezett "szürke zónába". Az e köztes helyen tartózkodó emberek traumás agysérüléseket szenvedtek, vagy agyvérzés, illetve degeneratív betegségek, például az Alzheimer- és a Parkinson-kór áldozatai. Sokan nem veszik észre a külvilágot, és orvosaik szerint képtelenek a gondolkodásra. De jelentős részük - akár húsz százalékuk - valami mást tapasztal: ép elmék sodródnak a sérült agy és test mélyén. A terület szakértője, Adrian Owen vezette azt a csapatot, amely 2006-ban felfedezte ezt az elveszett populációt, és ezzel orvostörténelmet írt. A tudósok, orvosok és filozófusok még csak most kezdtek el foglalkozni a következményekkel.
Owen izgalmas orvosi felfedezőútját követve az Into the Gray Zone néhány kemény és félelmetes kérdést tesz fel, mint például: Milyen az élet ezeknek a betegeknek? Mit tehetnek a családjuk és a barátaik, hogy segítsenek nekik? Milyen etikai következményei vannak a vallási szervezeteknek, a politikusoknak, a halálhoz való jog mozgalomnak, sőt a biztosítóknak is? És talán a legizgalmasabb mind közül: amikor meghatározzuk, hogy mi az az élet, amit érdemes élni, vajon nem foglalkozunk-e túlságosan a fizikai dolgokkal, és nem adunk-e elég hangsúlyt a gondolat erejének? Mi határozza meg valójában a kielégítő életet?
"Furcsán felemelő... a szürke zónából visszatért emberek vallomásai hatalmas erővel idézik fel a tudat és az identitás rejtélyeit" ( The New Yorker ). Ez a könyv az agy és az elme, a test és a személy közötti különbségről szól. Az Into the Gray Zone "lenyűgöző memoár... úgy olvasható, mint egy thriller" ( Mail on Sunday ).