A találmányok forró pontja: Charles Stark Draper Mit és az inerciális irányítás és navigáció fejlesztése

Olvasói vélemények

A könyv lebilincselő és tanulságos olvasmány, különösen azok számára, akiket érdekel az inerciális navigáció története és a Draper Laboratórium által vívott verseny.

Kiválóan olvasmányos, lenyűgöző tartalom, a konkurens cégek méltányos kezelése, az inerciális navigációval foglalkozó hallgatóknak kifejezetten ajánlott.

Néhány apró hibát tartalmaz, többek között nevek helytelen helyesírását és helytelen indexhivatkozásokat.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hot Spot of Invention: Charles Stark Draper Mit and the Development of Inertial Guidance and Navigation

Könyv tartalma:

Charles Stark Draper, akit gyakran "az inerciális navigáció atyjaként" emlegetnek, volt az Egyesült Államokban a lebegő giroszkóp kifejlesztésének mozgatórugója. Mérnök, tudós és feltaláló volt; inspiráló tanár; és dinamikus vezető, aki felelős volt a laboratórium létrehozásáért, amely az inerciális navigációt tengeralattjárókon, repülőgépeken és űreszközökön történő operatív felhasználásra alkalmassá tette. Már ezek a tényezők is méltóvá teszik őt a tanulmányozásra. Draper azonban létrehozta és vezette azt a híres laboratóriumot is, amely ma már az ő nevét viseli, és amely hozzájárult ahhoz, hogy az MIT az ország egyik vezető kormányzati kutatóközpontjává váljon. Draper életének és eredményeinek története nem választható el a Műszertechnikai Laboratórium történetétől, ezek egy és ugyanazok. Így Charles Stark "Doc" Draper életrajza egyben az MIT Műszertechnikai Laboratóriumának és az országnak nyújtott hozzájárulásainak kronológiai beszámolója is.

Draper személyisége, lendülete és intellektuális kíváncsisága állt az MIT Műszertechnikai Laboratórium sikerének középpontjában. Draper sikere azonban az MIT-vel való kapcsolatának is köszönhető, egy olyan helynek, amely biztosította az erőforrásokat, a finanszírozást és a környezetet, amely lehetővé tette Draper számára, hogy nagyságot érjen el. Az intézet motorlaboratóriumának jelenléte és a kutatási ösztöndíj, amely visszahúzta őt az MIT-re, hogy diplomát szerezzen, megalapozta doktori disszertációját, valamint a motorjelző és az MIT-Sperry rezgésmérő készülék kifejlesztését.

A haditengerészet története iránt érdeklődők számára Draper három teljesítménye kiemelkedik: a Mark 14-es ólomszámítógépes ágyúszemüveg, a tengeralattjáró inerciális navigációs rendszer, valamint a Draper laboratóriumában a Polaris, a Poseidon és a Trident ballisztikus rakétákhoz tervezett és tervezett inerciális irányítórendszerek. A Mark 14 volt az első a számos Draper-ágyúszemlélő és -irányító közül, amelyek forradalmasították a légvédelmi tüzérséget a második világháborúban. Az 1944 októberétől 1945 januárjáig tartó időszakban az amerikai haditengerészet hajói által a Csendes-óceánon lezárt ellenséges repülőgépek közel nyolcvan százalékát a Draperrel felszerelt légvédelmi ágyúk hozták le. A Draper és a haditengerészet kapcsolata a mai napig tart. A Draper, a nevét viselő kutatóintézet, amely az MIT Instrumentation Laboratory-ból alakult ki, továbbra is a haditengerészet kizárólagos forrása a Trident Mk-6 irányítórendszeréhez.