A tanulás elleni háború: A digitális egyetem térnyerése

Olvasói vélemények

Elizabeth Losh „The War on Learning” című könyve kritikusan vizsgálja a technológia felsőoktatásra gyakorolt hatását, kiemelve annak romboló elemeit és a hagyományos tanulási módszerekkel szemben támasztott kihívásokat. Olyan kérdéseket vizsgál, mint a digitális felvételek hatása, a MOOC-ok, a társak általi osztályozás és az oktatás kommercializálódása, átfogó kritikát nyújtva a modern oktatási gyakorlatokról.

A könyv jól strukturált és világosan megírt, az összetett kérdéseket közérthetővé teszi. Alapos kritikát nyújt a technológia oktatásban betöltött szerepéről, olyan jelentős témákat tárgyalva, mint a rögzítő eszközök hatása, a MOOC-ok és a társas osztályozás. Sok olvasó találja informatívnak és értékesnek a felsőoktatás változó környezetének megértéséhez.

Néhány olvasó nehezen olvashatónak találja a könyvet a hosszadalmas esettanulmányok és a technológia átfogó kritikája miatt, ami nyomasztó lehet. A megoldásokat kínáló utolsó fejezetet túl rövidnek érzik a kudarcok részletes tárgyalásához képest, így egyes olvasók több megvalósítható meglátást várnak.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The War on Learning: Gaining Ground in the Digital University

Könyv tartalma:

A technológia-alapú oktatási kezdeményezések vizsgálata - a MOOC-októl a virtuális világokig -, amely az ellen érvel, hogy az oktatást termékként és ne folyamatként kezeljük.

Az előadói pulpitus mögött a professzor áll, aki kurzusmenedzsment-rendszereket, online teszteket, vezeték nélküli klikkereket, PowerPoint-diákat, podcastokat és plágiumkereső szoftvereket alkalmaz. Az üléseken a diákok ülnek, okostelefonokkal, laptopokkal, táblagépekkel, zenelejátszókkal és közösségi hálózatokkal felfegyverkezve. Bár úgy tűnik, hogy ez a két erő harcra készen áll egymással, valójában mindketten a tanulás elleni háborúban vesznek részt. Ebben a könyvben Elizabeth Losh megvizsgálja a felsőoktatás „megreformálására” irányuló jelenlegi erőfeszítéseket, amelyek a tanítás és a tanulás problémáira technológiai megoldásokat alkalmaznak. Megállapítja, hogy e kezdeményezések közül sok azért vall kudarcot, mert az oktatást termékként, nem pedig folyamatként kezelik. A sokat hangoztatott rendszerek - például a tantermi videojátékok vagy az iPadek terjesztése - a diákokat cserbenhagyják, mert inkább a fogyasztást, mintsem a szellemi fejlődést segítik elő.

Losh elemzi a felsőoktatásban a közelmúltban megfigyelhető tendenciákat és az ezeket övező retorikát, gyakran első személyű beszámolókra támaszkodva. A ténylegesen működőképes oktatási technológiák azonosítása érdekében olyan stratégiákat vizsgál, mint a MOOC-ok (masszív nyílt online kurzusok), a tananyag gamifikációja, a remix-pedagógia, a videoelőadások (Randy Pausch-tól a „Sült professzorig”) és az oktatási virtuális világok. Végül Losh felvázolja a digitális tanulás hat alapelvét, és ismertet néhány sikeres egyetemi kezdeményezést. Könyve nélkülözhetetlen olvasmány lesz az egyetemi döntéshozók számára - és mindenki számára, akit érdekel az oktatás és a technológia.