A tárgyak rendkívüli elmélete

Olvasói vélemények

Stephanie LaCava „A tárgyak rendkívüli elmélete” című könyve az olvasók részéről dicséretek és kritikák egyvelegét váltotta ki. Sokan értékelik az egyedi, furcsa memoárstílust, amely az elidegenedés érzését és a szerzőnek a különböző tárgyakkal való kapcsolatát vizsgálja élete során. Néhány olvasó magával ragadónak és átélhetőnek találta az írást, míg mások a könyv szerkezetét kritizálták, és úgy érezték, hogy hiányzik belőle az érzelmi mélység.

⬤ Egyedi és eredeti memoárstílus
⬤ az idegenség és a kívülállóság érzésének átélhető témái
⬤ gyönyörű illusztrációk
⬤ magával ragadó apróságok a tárgyakról és a történelemről
⬤ érzelmi rezonancia néhány olvasó számára
⬤ személyes és őszinte elbeszélés.

⬤ Széteső szerkezet
⬤ félrevezető alcím
⬤ monotonnak vagy távolságtartónak érezhető
⬤ az érzelmi kapcsolatokat hiányosnak érezhetjük
⬤ a lábjegyzetek zavaróak lehetnek
⬤ néhány olvasó közepesnek vagy kidolgozatlannak találta az írást
⬤ hirtelen befejezés.

(24 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

An Extraordinary Theory of Objects

Könyv tartalma:

A Megszakított lány találkozik Miranda Julival - egy csipetnyi Joan Didionnal - ebben a lebilincselő, eredeti esszégyűjteményben, amely egy fiatal amerikai lány párizsi felnőtté válása körül forog.

Egy idegen országban élő kamaszként Stephanie LaCava szokatlan módon, a mindennapi életében előforduló különös és gyönyörű tárgyakból merítve talált vigaszt a szociális ügyetlenség és a jövővel kapcsolatos bizonytalanság érzésének kezelésére. A gyönyörű illusztrációkkal teli, a kilencvenes évek divatjának és kultúrájának visszatekintését nyújtó A tárgyak rendkívüli elmélete: Egy kívülálló emlékiratai Párizsban biztosan gyűjtői darab lesz a frankofilok vagy bárki számára, aki valaha is biztonságot talált a legfurcsább helyeken.

--Minnesota Public Radio's The Daily Circuit Blog.