Preventing Social Isolation and Loneliness Among Older People
Ez a tanulmány az idősek társadalmi elszigeteltségét és magányosságát célzó egészségfejlesztési beavatkozások bizonyítékbázisát vizsgálta. A kutatás a következőkből állt: szisztematikus szakirodalmi áttekintés, az észak-angliai projektek felmérése, valamint esettanulmányok, amelyekben interjúkat készítettek a munkatársakkal és az idős emberekkel.
A projektek többsége nem támaszkodott bizonyítékokra, és az értékelésükben nagy eltérések voltak. A felülvizsgálat kevés releváns tanulmányt azonosított. A hatékony beavatkozások a veszélyeztetett idős embereket célozták meg, és a résztvevők számára lehetővé tették a projekttevékenységek bizonyos mértékű ellenőrzését.
Az idősek különbséget tettek a krónikus és a szituációs magány, valamint az elszigeteltség és a magány között, ami arra utal, hogy különböző beavatkozásokra van szükség. Sok projekt nem rendelkezett stratégiával az elszigetelt, magányos idősek azonosítására.
Az idősek társadalmi elszigeteltségének és magányosságának enyhítését célzó tevékenységekhez való hozzáférés gyakran egyenlőtlen volt, inkább a résztvevők elvárásaihoz igazodtak, mint a leginkább elszigetelt és magányos emberek igényeihez. Sok projektben az idősekkel felületesen konzultáltak, és olyan tevékenységeket kínáltak, amelyek nem feltétlenül feleltek meg az elszigetelt, magányos idősek igényeinek.
