Értékelés:
A Nancy Tucker által írt The First Day of Spring elsöprően pozitív kritikákat kapott a gyermekkori elhanyagoltság és trauma érzelmi mélysége és pszichológiai betekintése miatt. A kritikusok dicsérik az írói stílust, a karakterek fejlődését és azt, ahogyan a szerző érzékenyen kezeli a nehéz témákat. Sokan azonban azt is megjegyzik, hogy a könyv mélyen felkavaró, és súlyos tartalma miatt nem alkalmas érzékeny olvasók számára.
Előnyök:⬤ Érzelmes és elgondolkodtató történetmesélés, amely az olvasókkal személyes szinten rezonál.
⬤ Erős jellemfejlődés, különösen a főszereplő gyermekkorának és felnőttkorának kettős idősíkja révén.
⬤ Lírai írói stílus, amely hatékonyan érzékelteti a gyermeki nézőpontot.
⬤ Mély pszichológiai betekintést nyújt az elhanyagolás és a bántalmazás hatásaiba.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely az olvasót az elejétől a végéig leköti.
⬤ A könyv felkavaró jeleneteket és témákat tartalmaz, amelyek az érzékeny olvasók számára kiválthatják az érzékenységet.
⬤ Néhány olvasó nehezen tudta elhinni, hogy az elhanyagolás észrevétlen marad.
⬤ Nem felemelő vagy vidám olvasmány; inkább nehéz, sötét és időnként lehangoló.
⬤ Néhány kritika megemlíti, hogy a könyv nem feltétlenül illeszkedik a thriller vagy a krimi műfajába, ami félrevezethet néhány potenciális olvasót.
(184 olvasói vélemény alapján)
The First Day of Spring
"Feszült, addiktív és felejthetetlen elbeszélői hanggal." - PAULA HAWKINS.
Lenyűgöző debütálás... Izgalmas? Az biztos. Szívszorító? Az elejétől a végéig. -- The Washington Post
"Megragadó... Chrissie és Julia hangja mélyen a koponyádban lakozik: zsigeri és gonosz, szomorú és csodálatos, egyszerre." -- The New York Times
"Lisa Jewell és az okos pszichológiai feszültségek rajongói izgatottan várják majd Tucker következő könyvét." --Publishers Weekly, CSILLAGOZOTT kritika
"Szóval ennyi kellett", gondoltam. "Ennyi kellett ahhoz, hogy úgy érezzem, minden hatalmam megvan a világon. Egy reggel, egy pillanat, egy sárga hajú fiú. Mégsem volt ez olyan sok."
Ismerd meg Chrissie-t...
Chrissie nyolcéves, és van egy titka: épp most ölt meg egy fiút. Az érzéstől a gyomra úgy pezsegett, mint a szódabikarbóna. Játszótársai sírva fakadnak, anyjuk pedig rémülten tartja őket bezárva. De Chrissie uralja a helyzetet - ő a legjobb a falmászásban, tudja, hogyan szerezzen ingyen cukorkát, és most olyan hatalomérzetet érez, amit otthon, ahol kevés az étel és ritkább a figyelem, soha nem kap meg.
Húsz évvel később, a felnőtt Chrissie megváltozott néven, rejtőzködve él. Egyedülálló anyaként csak azt szeretné, ha a lányának olyan gyermekkora lenne, mint amilyet ő maga nem kapott. Ezért olyan rémisztőek a fenyegető telefonhívások. Az emberek keresik őket, a múlt utoléri őket, és Chrissie attól fél, hogy elveszíti az egyetlen dolgot a világon, ami fontos neki, a gyermekét.
Nancy Tucker lélegzetvisszafojtva hagyja az olvasót, ahogy megrázó hitelességgel beleéli magát főhősnőjébe, aki az együttérzéstől a humoron át a rémületig, a szívfájdalomig és vissza mozgatja az olvasót.
