The Power of Technology in the Bronze Age Eastern Mediterranean
A múltban a bronzkori festett vakolatokat az Égei-tengeren és a Földközi-tenger keleti részén számos különböző, de egymástól elszigetelt nézőpontból vizsgálták. Az egyik aktuális kérdés ezzel az anyaggal kapcsolatban az átadás iránya. Ez a kötet a technológiai és az ikonográfiai (és egyéb) megközelítéseket hozza közelebb egymáshoz: 1) azáltal, hogy kitölti a technológiával kapcsolatos szakirodalom bizonyos hézagait, és 2) azáltal, hogy megvizsgálja, hogyan és miért alakult ki a technológiai transzfer, és milyen tágabb értelemben milyen hatással volt ez a késő középső és késő bronzkor szélesebb társadalmi dinamikájára a Földközi-tenger keleti részén.
Ez a tanulmány multidiszciplináris módszertannal közelíti meg a festett vakolat témáját. Továbbá, amikor az emberi szereplőket és azok kölcsönhatásait helyezi a középpontba, bemutatja azokat az emberi erőket, amelyek révén a transzfer lehetővé vált, valamint azt, hogy a kézműves termelés és szervezés révén hogyan jutott kifejezésre a többszörös társadalmi identitás és e szereplők egymáshoz és anyagi világukhoz fűződő kapcsolatai.
A tizenhat lelőhelyről származó vizsgált adatokat a bronzkori kapcsolatok tágabb keretébe helyeztük mind térben, mind időben, mivel az égei-tengeri festett vakolat tanulmányozása nem választható el az egyiptomi és közel-keleti hasonló hagyományoktól.
Ez a tanulmány világossá teszi, hogy nem lehet következtetni e festészeti hagyomány egyirányú átadására. Továbbá a technológia és az ikonográfia hibrid jellegének integrálásával egy egyértelmű "technológiai stílus" határozódott meg az e konkrét helyszíneken található, túlnyomórészt al freskókban. A szerző szerint a technológiai transzfer nagy valószínűséggel nyugatról kelet felé haladt. Ennek fontos következményei vannak a Földközi-tenger keleti mediterrán térségének az LBA idején zajló szélesebb körű politikai-gazdasági és társadalmi dinamikájára nézve. Mivel ez a művészet/kézművesség nagymértékben az elit tulajdonában volt, megmutatja, hogy az LBA kisebb államai, mint például az égei-tengeri régiók, hogyan voltak képesek megmaradni a nagy kereskedelmi és cserehálózatban, amely a keleti és egyiptomi nagyhatalmakat foglalta magában. A festett gipsz a régészeti feljegyzésekben jól látható jelenlétet tükröz, és mivel nem szállítható a kézművesek nélkül, a keleti királyi udvarok és az égei-tengeri népek sajátos kölcsönhatásaira utal. A festett vakolat mint mozdíthatatlan elem legalábbis egy kis létszámú festő- és vakolócsapat ideiglenes jelenlétét igényelte. Pontosan ez a tényező érvként szolgál az utazó kézművesek mellett, akik viszont a késő MBA és az LBA idején a kapcsolat, a kereskedelem és a csere mechanizmusainak tágabb aspektusaira világítanak rá.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)