Értékelés:
A könyv Georges Lemaître kozmológiához való hozzájárulását és az ősrobbanás elméletének kialakulását vizsgálja. Rávilágít a gyakran más kiemelkedő személyiségek, például Einstein és Hubble által háttérbe szorított szerepére, és a tudományos meglátások mellett életrajzi beszámolót is nyújt. A kritikák az áttekinthetőségét és mélységét dicsérő elismerő kritikáktól a tudományos és a narratív struktúra hiányosságai miatt megfogalmazott kritikákig terjednek.
Előnyök:A könyv jól kutatott, Lemaître életrajzát lebilincselően bemutatja, az összetett fogalmakat a széleskörű matematikai ismeretekkel nem rendelkező laikus olvasók számára is érthetővé teszi, és a további tanulmányozáshoz értékes, átfogó bibliográfiát tartalmaz. A recenzensek nagyra értékelték a könyv informatív jellegét és a szerző azon képességét, hogy megvilágítsa Lemaître jelentőségét a kozmológia történetében.
Hátrányok:Néhány olvasó hiányosnak találta a tudományosságot, felületesnek minősítve azt, és kritizálva az elbeszélésvezetést és a szervezést. Mások rámutattak az ismétlődő tartalomra és a másodlagos forrásokra való támaszkodásra, nem pedig Lemaître eredeti műveinek mélyreható elemzésére. A matematikai fogalmak kezelésével és a tárgyalt események általános kronológiájával kapcsolatban is érkeztek panaszok.
(39 olvasói vélemény alapján)
The Day Without Yesterday: Lemaitre, Einstein, and the Birth of Modern Cosmology
Néha az univerzumunkról alkotott képünk hatalmas lökést kap egy-egy éleslátó gondolkodótól. Ilyen lökést adott a huszadik század első felében egy homályos belga pap, aki a kozmosz természetének megfejtésén fáradozott.
Vajon a világegyetem valamilyen előre nem látható cél felé fejlődik, vagy statikus, ahogy a görögök hitték? A vita Hérakleitosztól az upanisadok szerzőjéig, a majáktól Einsteinig foglalkoztatta a gondolkodókat. A tegnap nélküli nap a fejlődő világegyetem modern kori történetét mutatja be, és azt, hogy Georges Lemaitre hogyan győzte meg a gondolkodók egy nemzedékét, hogy elfogadják a kozmikus tágulás fogalmát és azt az elméletet, hogy ez a tágulás visszavezethető a kozmikus eredetig, a tér és az idő kiindulópontjáig, amelyet Lemaitre "tegnap nélküli napnak" nevezett. Lemaitre matematikai képességei és a relativitáselmélet egyenletei lehetővé tették számára, hogy sokkal szélesebb körben gondolkodjon a kozmológiáról, mint bárki más a korban, beleértve Einsteint is.
Lemaitre a világegyetem táguló modelljét javasolta Einsteinnek, aki elutasította azt. Ha Einstein követte volna Lemaitre gondolkodását, akkor több mint egy évtizeddel azelőtt megjósolhatta volna a világegyetem tágulását, hogy azt ténylegesen felfedezték volna.
Lemaitre matematikai képességei és a relativitáselmélet egyenletei lehetővé tették számára, hogy sokkal szélesebb körben gondolkodjon a kozmológiáról, mint bárki más abban az időben, beleértve Einsteint is. Lemaitre a világegyetem táguló modelljét javasolta Einsteinnek, aki elutasította azt.
Ha Einstein követte volna Lemaitre gondolkodását, akkor több mint egy évtizeddel azelőtt megjósolhatta volna a világegyetem tágulását, hogy azt ténylegesen felfedezték volna.
