A tehénistálló: A kínai kulturális forradalom emlékei

Olvasói vélemények

A „A tehenészet: Emlékek a kínai kulturális forradalomról” című könyvében Ji Xianlin első kézből számol be azokról a brutális tapasztalatokról, amelyekkel egy professzornak a kínai kulturális forradalom idején kellett szembenéznie. Ez a lebilincselő elbeszélés rávilágít a szenvedésre és a megaláztatásra, amelyet az állam és saját diákjaik okoztak az értelmiségieknek a szélsőséges ideológiai hevület időszakában.

A könyvet dicsérik, mert fontos és őszinte beszámolója a történelem egy borzalmas időszakának, és egyedülálló betekintést nyújt a kulturális forradalom egyik áldozatának tapasztalataiba. Számos kritikus elismerően nyilatkozik a szívből jövő elbeszélésről, a történelmi dokumentum jelentőségéről és a jól sikerült fordításról. Az olvasók megjegyzik, hogy a könyv oktatási értéket képvisel, és azt állítják, hogy emlékeztetőül szolgál az ilyen atrocitások megismétlődésének megakadályozására.

A könyv kritikusai rámutatnak, hogy bár Ji Xianlin története jelentős, maga az írás nem elég világos, és merevnek és mesterkéltnek mondható. Egyes kritikusok úgy vélik, hogy a könyv nem fejezi ki teljes mértékben a kulturális forradalom borzalmait, vagy nem nyújt mélyebb megértést a szerző ideológiáiról. Említik, hogy nincs kapcsolat a tartalom súlya és a bemutatás módja között, ami azt sugallja, hogy inkább hangjegyzetek sorozatának, mint összefüggő elbeszélésnek tűnik.

(20 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Cowshed: Memories of the Chinese Cultural Revolution

Könyv tartalma:

A kínai kulturális forradalom 1966-ban kezdődött, és a maoista terror tíz évig tartó uralmához vezetett Kína-szerte, amelynek során milliók haltak meg, vagy kerültek munkatáborokba az országban, vagy a rendkívüli fegyelem és megaláztatás más formáinak vetették alá őket. Ji Xianlin is köztük volt.

A The Cowshed (A tehénistálló) Ji megrázó beszámolója 1968-as bebörtönzéséről a Pekingi Egyetem kampuszán, és az ezt követő kiábrándulásáról a Mao-kultuszból. Miközben az egyetem politikai őrületbe torkollik, Ji, a keleti nyelvek professzora, saját tanszékének oktatói és diákjai üldözik. Otthonában házkutatást tartanak, legbecsesebb tulajdonát megsemmisítik, és Ji maga is órákig tartó megaláztatásokat kénytelen elviselni a brutális "harci üléseken".

Kénytelen felépíteni egy tehénistállót (az osztályellenségnek bélyegzett értelmiségiek ideiglenes börtönét), amelyben aztán más volt kollégáival együtt szállásolják el.

Szemtanú beszámolója erről a gyötrelmes élményről tele van éles iróniával, empátiával és figyelemre méltó betekintéssel a kínai történelem egyik központi eseményébe. A mai Kínában a kulturális forradalom továbbra is kényes téma, keveset beszélnek róla, de ha egy kínai polgár elolvasott egy könyvet a témában, az valószínűleg Ji memoárja lesz.

Amikor A tehénistálló 1998-ban megjelent Kínában, gyorsan bestsellerré vált. A kulturális forradalom szinte teljesen eltűnt a kollektív emlékezetből. A prominens értelmiségiek ritkán beszéltek nyíltan a forradalomról, és a témáról szóló könyvek szinte nem is léteztek.

Ji 2009-ben bekövetkezett haláláig nem sok minden változott, és népszerűsége ellenére A tehénistálló az egyetlen ilyen jellegű vallomás maradt. Ahogy Zha Jianying írja a bevezetőben: "A könyv jól fogyott és nyomtatásban maradt. A hatóságok azonban csendben lépéseket is tettek, hogy korlátozzák az emlékiratok nyilvános megvitatását, mivel témáját továbbra is kényesnek tekintik.

A jelen angol kiadás, amelyet Chenxin Jiang ügyesen fordított, ezért üdvözlendő, értékes kiegészítése a műfaj kisszámú munkásságának. Fontos hozzájárulást nyújt a korszak megértéséhez.".