Spatializing Authoritarianism
A tekintélyelvűség a 2016-os amerikai elnökválasztás óta, valamint a tekintélyelvű retorika és eszmék egyidejű elterjedése óta a politikáról szóló népszerű és tudományos viták kiemelt témájává vált Európában, Ázsiában és azon túl. A közelmúltig azonban a tudományos földrajztudósok nem foglalkoztak kifejezetten a tekintélyelvűség fogalmával.
A területről való hosszan tartó hiánya azért figyelemre méltó, mert a geográfusok széleskörűen hozzájárultak a strukturális egyenlőtlenségek, az igazságtalanság és az elnyomó vagy illiberális hatalmi viszonyok egyéb megnyilvánulásainak, valamint ezek különböző térbeli megjelenési formáinak elméletéhez. A Spatializing Authoritarianism című könyv ezt az űrt azonosítva, a legújabb kutatásokra építve mutatja be, hogy a tekintélyelvűségnek még akkor is van térbelisége, ha nem egyszerű területi címkeként, hanem gyakorlatok összességeként fogalmazzuk meg: a politikai térből és léptékből merít és azt sokszor meglepő módon elő is állítja.
Ez a kötet azt az érvet képviseli, hogy a tekintélyelvűséget úgy kell vizsgálni, hogy figyelembe vesszük azt a sokféle léptéket, amelyeken azt előállítják, megvalósítják és elképzelik. A globális délről és északról származó elméleti nézőpontok és empirikus esetek sokféleségét felvonultató gyűjtemény bemutatja, hogy a tekintélyelvűség különböző skálájú és térbeli megnyilvánulásaira való odafigyelésnek milyen elemző ereje van, és hogy milyen szoros kapcsolatban áll az identitás narratívákkal, épített tájakkal, határokkal, jogrendszerekkel, piacokkal és a hatalom egyéb területi és extraterritoriális megnyilvánulásaival.
