Prodigal Christ: A Parabolic Theology
A tékozló fiú példázata az egyik legerőteljesebb képzeletbeli megjelenítése Isten bukott emberiségre kiterjesztett kegyelmének: az indulás, a vágyakozás és az ölelés témái az emberi lét legmélyén szólalnak meg. A Tékozló Krisztusban Kendall Cox ezt az időtlen történetet nemcsak az üdvösség példázataként, hanem az engesztelés és a kiválasztás példázataként, tehát az isteni élet példázataként is feldolgozza. Sokkal több, mint Isten emberiség iránti elvont, általános vagy közvetítés nélküli szeretetének ábrázolása, amit elbeszél, az a Szentháromság második személyének ősi tékozlásáról szól.
A példázat két innovatív és nagy visszhangot kiváltó krisztológiai olvasatát állítja egymással szembe, amelyek Julian of Norwich: Az isteni szeretet kinyilatkoztatásai című művében és Karl Barth Egyházi dogmatikájában találhatók, és Cox megmutatja, hogy Jézus Krisztusnak az útkereső fiúval való azonossága szöveghű értelmezési útvonal, amely magából a lukáni történetből ered. Az ilyen azonosításra rávilágít a példázatnak mint metaforizált elbeszélésnek a ricoeure-i beszámolója, valamint a példázat azon intertextuális szálak mentén való igazítása, amelyekre mind Julián, mind Barth hivatkozik. Az elveszett fiú hazatérésében ábrázolt rendkívüli isteni fogadtatás készteti Julianust az isteni anyaságról szóló példátlan kitérőre, és arra kényszeríti Barthot, hogy - redukálhatatlanul - Isten emberségéről beszéljen.
Isten gyengéd leereszkedésének ez a híres története teológiailag termékeny, nemcsak tartalma, hanem példázatos formája miatt is. Kreatív újramondásaikon keresztül Cox amellett érvel, hogy Julianus és Barth nem egyszerűen krisztológiailag értelmezik a Szentírást, hanem inkább a példázat módján végzik a krisztológiát. Megtestesítve azt, amit parabolikus teológiának nevezhetünk, ezek a szerzők arra hívnak fel bennünket, hogy ezt az elbeszélési formát példamutató és tartós teológiai műfajként tekintsük, amely különösen alkalmas a krisztológiai diskurzusra. Ami ebből az olvasatból kirajzolódik, az az isteni Fiú és Szolga Krisztus lenyűgöző képe, aki elmegy a messzi vidékre, hogy az emberiség terhét sajátjaként viselje, idegen identitást testesítve meg, felvéve azt az isteni életbe. Ez a mi történetünk és Isten története.