A templomért: Történet Jeruzsálem elestéről

Olvasói vélemények

G. A. Henty „A templomért” című könyve egy történelmi regény, amely élénken ábrázolja Jeruzsálem elestét a fiktív János Gamáliai János személyén keresztül. A kritikák dicsérik a lebilincselő történetvezetést, a történelmi összefüggések mélységét és az inspiráló témákat, amelyek különösen a keresztény olvasók számára fontosak. Több kritikus azonban rámutatott a kiadás formázásával kapcsolatos problémákra, például az apró betűméretre és a számos elgépelésre, ami rontotta az általános élményt.

⬤ Magával ragadó és jól kidolgozott karakterek.
⬤ Érdekfeszítő cselekmény, amely leköti az érdeklődést.
⬤ Informatív és értékes történelmi betekintést nyújt.
⬤ Inspiráló témák, különösen a keresztény olvasók számára.
⬤ Felnőtteknek és idősebb gyerekeknek egyaránt alkalmas; kiváló családi olvasmány.

⬤ Egyes kiadásokban a nyomtatott betűk mérete kicsi, ami megnehezíti az olvasást.
⬤ Egyes kiadásokban számos gépelési hibát észleltek, ami frusztrációt okoz az olvasók körében.
⬤ Néhány olvasó szerint a fizikai kiadás nem tetszett, és inkább kézikönyvre, mint regényre emlékeztetett.

(40 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

For the Temple: A Tale of the Fall of Jerusalem

Könyv tartalma:

George Alfred Henty (1832. december 8. - 1902. november 16.) termékeny angol regényíró és haditudósító volt. Leginkább történelmi kalandregényeiről ismert, amelyek a 19. század végén voltak népszerűek. Művei közé tartozik a The Dragon & The Raven (1886), a For The Temple (1888), a Under Drake's Flag (1883) és a In Freedom's Cause (1885).

G. A. Henty a Cambridge melletti Trumpingtonban született. Beteges gyermek volt, akinek hosszú időt kellett ágyban töltenie. Gyakori betegségei alatt lelkes olvasóvá vált, és sokféle érdeklődési köre alakult ki, amelyet felnőttkorában is továbbvitt. A londoni Westminster Schoolba, majd a cambridge-i Gonville and Caius College-ba járt, ahol lelkes sportoló volt. A krími háború kitörésekor korán, a diploma megszerzése nélkül hagyta ott az egyetemet, hogy önkéntesként a hadsereg kórházi komisszárságához csatlakozzon. A Krímbe küldték, és ott megtapasztalta, milyen szörnyű körülmények között kellett harcolnia a brit katonáknak. Hazai levelei tele voltak a látottak eleven leírásaival. Édesapját lenyűgözték a levelei, és elküldte őket a The Morning Advertiser című újságnak, amely kinyomtatta őket. Ez a kezdeti írói siker hozzájárult ahhoz, hogy Henty később úgy döntött, elfogadja a felkérést, hogy különleges tudósító legyen, ami a ma már inkább haditudósítóként ismert újságírók korai elnevezése.

Henty egyszer egy interjúban elmesélte, hogy mesemondói képességei a gyermekeinek vacsora után elmesélt történetekből nőttek ki. Első gyermekkönyvét, a Kint a pampákon címűt 1868-ban írta, a könyv főszereplőit pedig gyermekeiről nevezte el. A könyvet a Griffith and Farran kiadó adta ki 1870 novemberében, a címlapon 1871-es dátummal. Bár 122 könyvének többsége gyermekeknek szólt, írt felnőtteknek szóló regényeket, tényirodalmi műveket, mint például a The March to Magdala és a Those Other Animals, novellákat olyan lapok számára, mint a The Boy's Own Paper, és szerkesztette a Union Jack című heti fiúmagazint.

Henty általában úgy kutatott regényei után, hogy könyvtárakból rendelt több könyvet az adott témáról, amelyről írt, és mielőtt elkezdte volna az írást, konzultált velük. Néhány könyvét olyan eseményekről írta (például a krími háborúról), amelyeknek maga is szemtanúja volt; ezért ezek a könyvek részletesebben vannak megírva, mivel Henty első kézből származó, emberekkel, helyekkel és eseményekkel kapcsolatos tapasztalataira támaszkodott.

1902. november 16-án Henty a dorseti Weymouth kikötőjében lévő jachtja fedélzetén halt meg, befejezetlenül hagyva utolsó regényét, a By Conduct and Courage-t, amelyet fia, C. G. Henty kapitány fejezett be.

Henty a londoni Brompton temetőben van eltemetve. (wikipedia.org)