A tenger tükre

Olvasói vélemények

A „The Mirror of the Sea” kritikái kiemelik a lírai prózát és a tengeren töltött életről szóló mély elmélkedéseket, amelyek a tengerészek és az óceán közötti szoros kapcsolatot mutatják be. A könyvet gyönyörű írása és mélyreható témái miatt értékelik, bár néhány olvasó kihívásnak találta a 19. századi stílust, és megjegyezte, hogy nem hagyományos regény, hanem esszé- vagy visszaemlékezések gyűjteménye.

Gyönyörű és költői próza, mély elmélkedés a tengeren töltött életről, rendkívül szemléletesen ábrázolja a tengerészek tapasztalatait, értékes meglátásokat tartalmaz a természetről és az emberiségről, a hajós irodalom rajongói jól fogadják, és nosztalgiát kínál egy letűnt korszakról.

Egyes olvasók számára kihívást jelentő 19. századi írásmód, nem hagyományos regény, hanem esszégyűjtemény, egyes fejezeteket kevésbé érdekesnek tartanak, és egyes kiadásokkal kapcsolatban problémákat jelentettek, például rossz minőségű kivitelezés és formázás.

(42 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Mirror of the Sea

Könyv tartalma:

Joseph Conrad (született J zef Teodor Konrad Korzeniowski; 1857. december 3. - 1924. augusztus 3.) lengyel-brit író, akit az egyik legnagyobb angol nyelvű regényírónak tartanak. Bár húszéves koráig nem beszélt folyékonyan angolul, mesteri prózastiliszta volt, aki nem angol érzékenységet vitt az angol irodalomba. Conrad történeteket és regényeket írt, sokszor tengeri környezetben, amelyek az emberi lélek próbatételeit ábrázolják az általa érzéketlennek és kifürkészhetetlennek tartott világegyetem közepette.

Conradot korai modernistának tartják, bár művei a 19. századi realizmus elemeit is tartalmazzák. Elbeszélői stílusa és antihős karakterei számos szerzőre hatottak, és számos filmet adaptáltak műveiből vagy ihlettek belőlük. Számos író és kritikus megjegyezte, hogy Conrad fiktív művei, amelyeket nagyrészt a 20. század első két évtizedében írt, mintha előrevetítették volna a későbbi világeseményeket.

A brit birodalom csúcspontja közelében író Conrad többek között szülőhazája, Lengyelország nemzeti tapasztalataiból, valamint a francia és a brit kereskedelmi flottában szerzett saját élményeiből merített olyan novellákat és regényeket, amelyek az európai uralom alatt álló világ - beleértve az imperializmust és a gyarmatosítást is - aspektusait tükrözik, és mélyen feltárják az emberi pszichét.

A Sötétség szíve (1899) Joseph Conrad novellája egy elbeszélt utazásról szól, amely a Kongó folyón felfelé vezet az úgynevezett Afrika szívében fekvő Kongó Szabadállamba. Charles Marlow, az elbeszélő a Temzén horgonyzó hajó fedélzetén meséli el történetét barátainak. Ez a helyszín adja a keretet Marlow elefántcsont-kereskedő Kurtz megszállottságáról szóló történetének, amely lehetővé teszi, hogy Conrad párhuzamot vonjon a Conrad által "a világ legnagyobb városának" nevezett London és Afrika mint a sötétség helyszínei között.

Conrad művének központi eleme az a gondolat, hogy az úgynevezett civilizált emberek és a vadembereknek nevezettek között alig van különbség; a Sötétség szíve az imperializmus és a rasszizmus kérdéseit veti fel.

A Sötétség szíve eredetileg a Blackwood's Magazine-ban jelent meg háromrészes folytatásos novellaként, a magazin ezredik kiadásának megünneplésére, és számos újrakiadásban, valamint számos nyelvre lefordítva látott napvilágot. Francis Ford Coppola 1979-es Apokalipszis most című filmjének ihletője volt. A Modern Library 1998-ban a Sötétség szíve a 67. helyre sorolta a huszadik század 100 legjobb angol nyelvű regényét tartalmazó listáján. (wikipedia.org)