A tengeri hatalom és az amerikai érdek: A polgárháborútól a Nagy Háborúig

Eredeti címe:

Sea Power and the American Interest: From the Civil War to the Great War

Könyv tartalma:

A polgárháborútól a világháborúig Amerikában folytatódott a nemzet gyarmati korából származó transzatlanti kereskedelmi rendszer. 1900-ra ennek az atlanti rendszernek a fenntarthatósága az ipari Amerika anyagi érdeke volt, amelytől az összesített nemzeti jólét függött. Ennek a politikai-gazdasági valóságnak a legfőbb haszonélvezője az északkeleti amerikai pénzérdekeltség volt, amelynek középpontjában New York City állt.

A szerző, John Fass Morton elmagyarázza, hogyan jutott el ez az ország oda, hogy az amerikai acélipar támogatására értéket tulajdonított a tengerentúli kereskedelmi lehetőségeknek. Az európaiak és az amerikaiak egyaránt informális birodalmakra törekedtek az erőforrások megszerzése, valamint a többlettőke és a többlettermelés piacai érdekében. Morton megvizsgálja, hogy az amerikai politika hogyan talált konszenzusra a birodalom eszméje körül, számba véve a latin-amerikai és kínai piacok megnyitását az amerikai kereskedelem előtt, mint a társadalmilag destabilizáló gazdasági depressziók elhárításának eszközét.

A republikánus kormányok a Wall Street-i pénzügyeket és Amerika másik három madisoni érdekét - kereskedelmi, feldolgozóipari és mezőgazdasági érdekeket - tükrözték a Nyitott ajtók és a Dollárdiplomácia politikájával, hogy költségvetési protektorátusokat hozzanak létre Közép-Amerikában és a Karib-térségben. A dollárdiplomácia hátterében a "nagy haditengerészet" iránti elkötelezettségük állt, amely a "biztosíték" lett volna a dollárdiplomácia által képviselt folyamatos amerikai érdekek számára. A kőolajzsinór stratégiai érkezésével és a kínai Nyitott ajtó Wall Street-i átértékelésével a Wilson-kormányzat a féltekén - különösen Mexikóban - lévő amerikai befektetések "nagy haditengerészet" általi védelme felé billent. Wilsonnal egy progresszív külpolitikai berendezkedés érkezett, miközben továbbra is az északkeleti pénzérdekek transzatlanti internacionalizmusát tükrözte. Huszadik századi progresszív intézményként a haditengerészet így egy olyan amerikai terjeszkedést támogatott, amely immár progresszív volt.

A haditengerészet története a polgárháborútól a Nagy Háborúig egy igazságot tár fel. Egy nagy nemzet gazdasági bázisának alapvető és dinamikus ágazatai - az inak - olyan politikai konszenzushálózatokat hoznak létre, amelyek a nemzeti érdekeket, a hosszú távú stratégiát és a nemzeti hatalom elemeinek jellemzőit irányítják. Ebből következik, hogy a tengeri hatalom jellemzőinek e gerincek anyagi kifejeződéseinek kell lenniük, lehetővé téve, hogy a haditengerészet jobban szolgálhasson egy nagy nemzet érdekeinek fenntartható és cselekvőképes eszközeként.