A tengeri istenek diadala: A Homérosz meséiben elrejtett háború az istennő ellen

Olvasói vélemények

A könyv Homérosz eposzainak revizionista megközelítését mutatja be, azt sugallva, hogy a trójai háború és Odüsszeusz kalandjai inkább az Atlanti-óceánban, különösen Ibériában, mint a klasszikus Görögországban gyökereznek. Az ókori mítoszokat és különböző történelmi összefüggéseket ötvözve új perspektívát javasol a civilizáció eredetére és a matriarchális társadalmak történelemre gyakorolt hatására vonatkozóan.

Az éleslátó és jól kutatott könyv részletes földrajzi és történelmi hivatkozásaival leköti az olvasót. Megkérdőjelezi a mainstream értelmezéseket, és gazdag forrást nyújt az ókori történelem megértéséhez. Sok olvasó értékeli elgondolkodtató jellegét, valamint a különböző kultúrák és mítoszok közötti kapcsolatokat.

Néhány olvasó megjegyezte, hogy a könyvnek hasznára válhatna az események datálásának kritikusabb vizsgálata és az északi mitológia bevonása. Ezenkívül a nem szokványos nézetek nem minden olvasónak tetszenek, különösen azoknak nem, akik Homérosz műveinek hagyományos értelmezését részesítik előnyben.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Triumph of the Sea Gods: The War Against the Goddess Hidden in Homer's Tales

Könyv tartalma:

A Homérosz eposzaiban található földrajzi ellentmondások vizsgálata Tróját Ibéria partjainál helyezi el, egy olyan konfliktusban, amely megváltoztatta a történelmet.

- Megemlíti, hogy a tengerszint i. e. 1200-ban bekövetkezett emelkedése vezetett az atlantiszi tengeri nép inváziójához és győzelméhez a partokat uraló, istennőimádó trójaiak felett.

- Troiát (Trója) egy háromvárosos terület részeként azonosítja, amelyből később a portugáliai Lisszabon lett.

Steven Sora A tengeri istenek diadala című könyvében meggyőzően érvel amellett, hogy Homérosz meséi nem a Földközi-tengeri kalandokat írják le, hanem kelta mítoszok adaptációi, amelyek egy atlanti parti háborút örökítenek meg, amely az Ibériai-félszigetnél zajlott Kr. e. 1200 körül. Ez a háború a mai Portugália területén uralkodó, istennőbarát kelta kultúra és a tengerjáró atlantisziak patriarchális kultúrája között zajlott. Az atlantiszi tengeri népek inváziója pusztulást hozott az egész térségre, amely Nyugat-Európa atlanti határától Egyiptomig, Szíriáig és Törökországig terjedt. Ez nemcsak politikai, hanem szellemi szempontból is fordulópont volt. Az istennő démonizálódott, amint azt olyan mítoszok mutatják, mint például Pandora szelencéje, amelyben a nőt a gonosz forrásának tekintették, nem pedig az élet eredetének, valamint Homérosz meséje a görögök és a trójaiak epikus háborújáról, amelyet egy nő elrablása váltott ki.

Sora elmagyarázza, hogy a Homérosz történeteiben leírt tényleges történelmi küzdelem a tengerszint emelkedés sorozatának utolsó szakaszában történt, amely elárasztott különböző szárazföldeket (Atlantisz), és lehetővé tette a tengeren való átjutást olyan területekre, amelyek korábban csak szárazföldön voltak megközelíthetőek. A "tengeri istenek" (atlantisziak) megtámadták a mai Lisszabon közelében fekvő Trója (Trója) háromvárosnyi területét, amely nem sokkal később tengerrengések és cunamik pusztító sorozatának esett áldozatul. A háború és az azt követő pusztító időjárás megtörte e tengerparti civilizáció erejét, ami a tengeri népek nagyarányú inváziójához és a térségben a neolitikum óta uralkodó istennő-imádó kultúra gyors hanyatlásához vezetett. Sora bemutatja, hogy Homérosz elbeszélései hogyan engedik meg a modern világnak, hogy bepillantson ebbe az évszázadokig homályban maradt ősi konfliktusba.