A teodicea dekonstruálása: Miért nincs Jóbnak semmi mondanivalója a szenvedés rejtélyéhez

Olvasói vélemények

David B. Burrell könyvének, a Deconstructing Theodicy: Why Job Has Nothing to Say to the Puzzle of Suffering” (Miért nincs Jóbnak semmi mondanivalója a szenvedés rejtélyéhez) című könyvben a legkülönfélébb reakciókat fogalmazzák meg, kiemelve mind a könyv intellektuális hozzájárulásait, mind a korlátait. Egyes olvasók értékelik a filozófiai meglátásokat és a Jób elbeszélésének bölcsességre vonatkozó átfogó témáját, míg mások úgy találják, hogy a gyakorlati alkalmazás és a dekonstrukció mélysége hiányzik belőle.

⬤ Éleslátó kommentárokat ad Jób könyvéhez és témáihoz, különösen a bölcsességgel kapcsolatban.
⬤ Új nézőpontot kínál Jób Istennel folytatott beszélgetéseiről, szemben az Istenről szóló barátaival.
⬤ Az írás közérthető, a fontos teológiai vitákra összpontosítva, tömör formában (mindössze 125 oldal).
⬤ Sikeresen összehangolja az elbeszélést a teremtés teológiájának feltárásával.

⬤ Talán nem felel meg azon olvasók elvárásainak, akik a teodíceáról szóló hagyományos vitákat keresik.
⬤ Néhány olvasó a dekonstrukciós aspektust nem találta eléggé megmagyarázottnak.
⬤ A szöveg bőségesen idézi a Bibliát anélkül, hogy mélyebb értelmezéseket kínálna.
⬤ Hiányzik Jób szenvedésének okainak részletes feltárása, így egyes témák esetleg nem eléggé feltártak.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Deconstructing Theodicy: Why Job Has Nothing to Say to the Puzzle of Suffering

Könyv tartalma:

Egy régi kommentátor "különös és csodálatos könyvnek" nevezte Jóbot. Sok olvasó számára a "különös" is elég lehet. Bár Jóbot úgy jellemezték, mint a szenvedés problémájára adott választ, sokak számára a könyv nem elégíti ki az állítólag benne foglalt válaszok iránti vágyakozást. Talán éppen ez a Jób könyve lényege - nincsenek kielégítő érvek arra, hogy miért szenvednek az emberek. Ebben a kompakt, mégis tartalmas kötetben David B. Burrell amellett érvel, hogy ez Jób üzenete. Burrell teológiai és filozófiai elmélkedésbe vonja a könyv főbb tételeit. A könyv vallásközi perspektívát is tartalmaz, mivel A. H. Johns iszlámtudós egy fejezetet is beillesztett a Jób alakjának a Koránban való olvasatáról. Burrell végül arra a következtetésre jut, hogy Jób hozzájárulása a szenvedés problémájához, mint annak megerősítése, hogy Isten meghallja és meghallgatja gyötrődésünk kiáltásait.

KIZÁRÓLAG.

Bár a Jób könyvét keretbe foglaló történet első olvasata az isteni próbatétel, a jutalom és a büntetés klasszikus teodíciáját sugallja, később látni fogjuk (valódi barátok segítségével), hogy ez az olvasat mennyire téves. Egyelőre elég, ha megjegyezzük, hogy a dráma kibontakozása hogyan cáfolja ezt az olvasatot, nevezetesen Jób barátai és maga Jób közötti ellenpontozásban. Mert míg ők mindannyian Jóbhoz intézik érveiket, addig ő nem hozzájuk, hanem Izrael Istenének elsöprő jelenlétéhez fordul, hogy egy hallgatólagos párbeszédet indítson el, amelyet ugyanez az Isten igazol, aki azzal fejezi be, hogy kijelenti, Jóbot mindannyiuk felett előnyben részesíti. Sőt, az említett Isten haragját vonják magukra, amiért erőteljesen Isten pártjára akarnak állni Mivel azonban éppen ő az, aki oly gondosan kinyilatkoztatta útjait egy bizonyos népnek (amelyhez Jób nem tartozik), nem lehet nem arra a következtetésre jutni, hogy az egész drámai párbeszéd - Jób és beszélgetőpartnerei között, és még inkább Jób és Izrael Istene között - e kinyilatkoztatásnak a rábízott nép részéről történő ismételt eltulajdonítása ellen irányul. Így a könyv elsődleges szerepe a héber kánonban az lesz, hogy kijavítsa a kinyilatkoztatásnak azt a jellegzetes félreértését, amelyet Jób barátai mutattak, mivel a Jób helyzetére adott "magyarázatuk" a szövetség egyszerű tranzakciók sorozataként való értelmezésén alapul.