A terápiás kapcsolat, 14: Az átvitel, az ellenátvitel és a jelentésalkotás

Olvasói vélemények

A könyv a pszichoterápiában az átvitel és az ellenátvitel átfogó és jól szervezett feltárását nyújtja, ami különösen hasznos a területen dolgozó szakemberek számára. Dicsérik ékesszóló írásmódja és mélysége miatt, bár a klasszikus pszichológiai elméletek előzetes ismeretét is megkövetelheti.

Jól szervezett és könnyen olvasható, rendkívüli módon megírt, értékes meglátásokkal szolgál a szakemberek számára, hasznos a pszichoterápiás kapcsolatok megértéséhez, és fejleszti a jungi pszichoanalízis diskurzusát.

Freud és Jung elméleteinek előzetes ismeretét igényli, ami kihívást jelenthet a kevésbé gyakorlott olvasók számára.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Therapeutic Relationship, 14: Transference, Countertransference, and the Making of Meaning

Könyv tartalma:

Szintén elérhető nyílt hozzáférésű, teljes szövegű kiadásban athttp: //oaktrust. library. tamu.edu/handle/1969. 1/88025.

Bár C. G. Jungnak természetes intuitív megértése volt az átvitel és az ellenátvitel iránt, "az átvitellel való munkára vonatkozó koherens módszer és klinikai technika hiánya, valamint a módszerrel kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatos ambivalens és higanyos hozzáállása" - Jan Wiener terapeuta és jungiánus tudós szavaival élve - néha "tanácstalan és zavaros" helyzetbe hozta azokat a jungiánusokat, akik buzgón csiszolni szeretnék tudásukat és készségeiket ezen a területen.

Ebben a fontos könyvben az a célja, hogy megteremtse az alapokat egy "kortársabb jungi megközelítés" kidolgozásához az átvitel és az ellenátvitel dinamikájával való munkához a terápiás kapcsolaton belül. Munkáját más területekről, például a filozófia, a csecsemőfejlődés, az idegtudományok és a művészetek területéről származó ismeretekkel is megalapozza.

A Terápiás kapcsolat című könyvében Wiener központi különbséget tesz az "átvitelben" és az "átvitellel" való munka között, és olyan rugalmas megközelítést javasol, amely figyelembe veszi a páciensek különböző típusú kötődéseit, amelyeket a terapeutájukhoz fűzhetnek. Kidolgozza saját koncepcióját az átviteli mátrixról, egy olyan modellt, amely tiszteletben tartja Jung egyik alapvető meggyőződését a szimbolikus képesség fejlesztéséről mint a pszichoterápia alapvető feladatáról, ugyanakkor elismeri, hogy a szimbolizációs képesség csak a kapcsolaton keresztül jöhet létre.