A teremtés villanásai: George Gamow, Fred Hoyle és a nagy ősrobbanási vita

Olvasói vélemények

A könyv George Gamow és Fred Hoyle tudományos hozzájárulását és személyes életét vizsgálja, a világegyetem eredetéről alkotott eltérő elméleteikre összpontosítva: az ősrobbanás és az állandósult állapot elméletére. A könyv életrajzok, tudományos értekezések és történelmi kontextus lebilincselő keveréke, amely az összetett témákat a nagyközönség számára is érthetővé teszi. A szerzőt, Paul Halpern-t dicsérik az írói stílusáért és a témák emberközelivé tételének képességéért, bár néhány kritika aggodalmát fejezi ki a tudósok ábrázolásával kapcsolatban.

⬤ Jól megírt és lebilincselő elbeszélés
⬤ egyensúlyt teremt a tudomány és az életrajz között
⬤ a tudományos háttérrel nem rendelkező olvasók számára is hozzáférhető
⬤ informatív és szórakoztató
⬤ történelmi fényképeket tartalmaz
⬤ kiemeli a kevésbé ismert munkatársakat
⬤ jó a kezdőknek és a fiatal olvasóknak.

⬤ Néhány kritika Gamow és Hoyle hozzájárulásának lekicsinyítése miatt
⬤ a kisebb munkatársak szerepének vélt eltúlzása
⬤ néhány olvasó túlságosan elemi szintűnek találja
⬤ hiányzik a mélyreható tudományos elemzés a nagyobb tudású olvasók számára.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Flashes of Creation: George Gamow, Fred Hoyle, and the Great Big Bang Debate

Könyv tartalma:

A nagy vita az ősrobbanásról és a világegyetem sorsának megértése Ma már az ősrobbanás olyannyira beivódott a kozmoszról alkotott képünkbe, hogy kételkedni benne őrültségnek tűnne.

De ahogy Paul Halpern A teremtés villanásai című könyvében bemutatja, évtizedekkel ezelőtt még puszta említése is szikrákat szórt. A vita középpontjában George Gamow orosz amerikai fizikus és Fred Hoyle brit asztrofizikus állt. Gamow ragaszkodott ahhoz, hogy egy tüzes robbanás magyarázza meg, hogyan jöttek létre a világegyetem elemei.

Hoyle, aki félkész ötletként támadta ezt az elképzelést, azt válaszolta, hogy a világegyetem egy soha véget nem érő teremtési folyamatot folytat. A csata heves volt.

Végül kiderült, hogy Gamow-nak - többnyire - igaza volt, és Hoyle-nak, számos eredménye mellett, az elméletnek a lehető legostobább nevet adta: Az ősrobbanás. Halpern mindkét gondolkodó zsenialitását megragadja, és emlékeztet bennünket arra, hogy még azok is, akikről bebizonyosodott, hogy tévedtek, sokat taníthatnak nekünk a merészségről, a képzelőerőről és magáról az univerzumról.