The Supernatural Sublime
Voller az első részben feltárja, hogy az Edmund Burke és kortársai által kidolgozott, a fenséges pszichológiai és narratív struktúrái miként adták a gótikus fikciók jellegzetes formáját és hangvételét. A gótikus módot Radcliffe, Reeve, Lewis és Brown műveinek közeli olvasatában határozza meg.
A The Supernatural Sublime új utat nyit azáltal, hogy a gótikus fikciók osztályozási sémáját, egy olyan anatómiát állít fel, amely a fenséges élmény mögöttes struktúráján és a gótikus természetfeletti metafizikai implikációknak nevezhető, erőteljes hatásán alapul. A második részben Voller kiterjeszti a természetfeletti fenségesség vizsgálatát az Atlanti-óceán mindkét partján élő jelentős romantikus szerzők műveire.
Bemutatja, hogy bár az olyan szerzők, mint Coleridge, Shelleyék, Byron, Hawthorne és Poe ismerték a gótikus természetfelettiséget, a természetfeletti használata náluk nem a gótikus konvenciók átvételét, hanem azok kifinomult kritikáját jelenti. A romantikusok Kantnak a fenségesség idealista értelmezése által befolyásolva, és elutasítva a gótikus fikció általuk megértett színpadias túlzásait, a romantikusok egy pszichológiailag okosabb és intellektuálisan finomabb természetfelettiséget dolgoztak ki, amely a későbbi tizenkilencedik századi természetfelettiség alapjául szolgált.