Everyday Acts of Design: Learning in a Time of Emergency
2016-2018 között a brazíliai Rio de Janeiró-i Állami Egyetem tanárai és diákjai egy válság középpontjában találták magukat. Az új jobboldali kormány felfüggesztette az alkalmazottak fizetésének és a diákok ösztöndíjainak kifizetését, és leállította az alapvető fenntartási költségek finanszírozását. A Everyday Acts of Design elmeséli, hogyan reagált az egyetem tervezőiskolája a válságra: nem csüggedéssel vagy kétségbeeséssel, hanem radikális oktatási kísérletek sorozatának előmozdításával.
A diákok, az öregdiákok, a tanárok és a személyzet együtt dolgoztak, és a reményt mint módszert alkalmazták, megmutatva, hogy még a közelgő összeomlás helyzetében is lehetséges pozitív válaszokat találni. A könyvben elbeszélt esettörténetek alternatívákat kínálnak a formatervezésoktatás hagyományos formáival szemben, de azt is bizonyítják, hogy az oktatás a demokrácia és a szabadság gyakorlása színtere lehet. Az elképzelt jövőt megteremtő tevékenységtől megfosztva a formatervezés a készítés és a kísérletezés gyakorlatán keresztül még mindig képes utat mutatni a jövőbe. A szerzők a válság idején a tervezés és a formatervezés tanításának személyes tapasztalataira támaszkodva bizonyítják egy olyan tervezői magatartás értékét, amely nem hajlandó a tervezés előretekintése által behatárolni magát, hanem a túlélés eszközeként ragaszkodik a radikális, kísérleti gyakorlathoz.
Bár a szövegben számos - egyetértő és ellenző - hang van jelen, a szerzők nem rejtik véka alá saját álláspontjukat, egyértelművé téve, hogy történeteik nem a polifonikus álláspontok kiegyensúlyozott mozaikja. A szabad közoktatás elleni kortárs támadás, amelyet a szélsőjobboldali rezsimek növekedése táplál világszerte, az "igazság" totalizáló, egyöntetű koncepciójára támaszkodik, mint a gondolkodás pluralitásának elzárására szolgáló eszközre. Ezzel szemben ez a könyv a történelmi és kulturális igazságok részrehajlását sürgős és egyértelmű ellentámadásként fogadja el. Tudatosan nemzetközi megközelítést alkalmazva a szerzők összekapcsolják és összehasonlítják saját történetüket a globális délen működő hasonló designtanítási mozgalmakkal, például az indiai Barefoot School és a Saki Mafunkikwa által Zimbabwében alapított ZIVA történetével.