A test kifejezőképessége és a görög és a kínai orvoslás eltérései

Olvasói vélemények

Shigehisa Kuriyama „A test kifejezőereje” című könyve a nyugati és a kínai orvoslás ellentétes nézőpontjait vizsgálja, betekintést nyújtva abba, hogy a kulturális háttér hogyan alakítja a testről alkotott elképzeléseket. A könyv a történelmi elemzést filozófiai diskurzusokkal ötvözi, és széles közönséget szólít meg, beleértve azokat is, akik nem ismerik az orvosi fogalmakat.

A jól megírt és közérthető könyv mélyreható betekintést nyújt a keleti és a nyugati orvoslásba, kiemelve a test megértésének kulturális eltéréseit. A szerző lenyűgöző ismeretekről tesz tanúbizonyságot a történelmi és filozófiai összefüggések terén, így a könyv mind a tudósok, mind az általános olvasók számára lebilincselő olvasmány. Számos kritikus kiemelte, hogy a könyv elgondolkodtató, tele van ötletekkel, és potenciálisan átalakíthatja az olvasók orvoslásról alkotott felfogását.

Néhány olvasó a szókincset kihívásnak, a könyvet pedig kissé szakszerűnek találta, és jelezte, hogy szükség lenne egy szótárra. Emellett néhány kritikus több, a mai gyakorlat szempontjából releváns gyakorlati alkalmazást kívánt. Kritika érte a kínai orvoslásra gyakorolt bizonyos hatások feltárásának hiányát, ami gazdagíthatta volna az összehasonlító elemzést.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Expressiveness of the Body and the Divergence of Greek and Chinese Medicine

Könyv tartalma:

Elmélkedés az emberi testről, ahogyan azt a klasszikus görögök és az ókori kínaiak leírták. Az orvostörténet középpontjában egy mély rejtély áll.

Az emberi test valódi felépítése és működése, ahogyan azt könnyelműen feltételezzük, mindenütt azonos, egyetemes valóság. De ha aztán a múltba tekintünk, valóságérzékünk meginog: a különböző orvosi hagyományok testről szóló beszámolói gyakran úgy tűnnek, mintha egymástól idegen, egymástól szinte független világokat írnának le. A test kifejezőereje a klasszikus görög orvoslásban leírt emberi test és az ókori kínai orvosok által elképzelt test közötti ellentétekről elmélkedik.

Azt a kérdést teszi fel, hogy miként jutott el odáig, hogy ezt a legalapvetőbb emberi valóságot két kifinomult civilizáció gyökeresen eltérő módon fogta fel. A válaszokat pedig olyan új és váratlan témákban keresi, mint a tapintásos tudás története, a látás és a hallás módjai közötti kapcsolat, valamint a vérvétellel kapcsolatos fejlődés.