A testem nem bocsánatkérés

Olvasói vélemények

A könyvet dicsérik a társadalmi kérdésekkel foglalkozó, erőteljes költészetéért, amely mély empátiát mutat a nők jogai és a társadalmi igazságtalanságokkal szembeni ellenállás iránt. Az olvasók értékelik Sood írásainak érzelmi mélységét és tisztaságát, amely személyes és társadalmi visszhangra talál.

⬤ Magával ragadó és empatikus költészet
⬤ fontos társadalmi kérdésekkel foglalkozik
⬤ tiszta és erőteljes hang
⬤ minden olvasáskor más-más értelmezést kínál
⬤ fiatal közönség számára is alkalmas.

Különösebb ellenérvet nem említett, de a potenciális olvasóknak nyitottnak kell lenniük a társadalmi ellenállás és a személyes küzdelem témáira.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

My Body Is Not an Apology

Könyv tartalma:

Ez a kötet hű tükörképe annak a feminista léleknek, amelyet magamban hordozok. A gyűjtemény összes verse a testpolitika és annak toxicitása körül forog. A verseim a nemi alapú diszkrimináció, a szexuális és reproduktív jogok megsértésének mély expozíciói, amelyek a nemi alapú előítéletességből és a nők elleni gyűlöletbeszéd elterjedéséből származó tapasztalataimra utalnak. Ezek a versek nemcsak a testhez való jogok kirívó megsértését tükrözik, hanem a mai mérgező politikai környezet egészében az emberi jogok megsértésével is foglalkoznak.

A gyűjtemény első fele olyan versekkel, mint a "Hamis tulajdon", az "An Exercise in Futility" és a "My body Is Not An Apology", a testről és a női leigázásról szól. Az utóbbi rész "Ellenállás", "Még a bánatomnak is produktívnak kellene lennie", "Amikor a férfiak magyaráznak nekem dolgokat" és "Hogyan legyek nő" című versek esetében megpróbáltam a fejük tetejére állítani őket, hogy ne csak azt mutassák meg, mennyire elnyomó, hanem azt is, hogy mennyire nevetséges a nemek szerinti felosztás alapján uralkodni és büntetni.

A gyűjteményem középső része, beleértve a "Béke - a tagadás metaforája", "Igazságos bevándorlási politika", "Megbocsáthatatlan", "Az önvédelem aktusa" című verseket, azt tükrözi, hogy a testpolitika sosem marad egyéni szinten, hanem társadalmi szörnyeteggé formálódik és alakul át, olyan problémákat szülve, mint az emberi jogok megsértése, a bevándorlás, a fegyveres erőszak és a faji megkülönböztetés.

A gyűjteményem vége olyan versekkel, mint az "Út a szabadságomhoz", "Túléléstörténetem" és "A testem, mint egy fenyegetés" arról az erőről és rugalmasságról szól, amely átvezet és átvezet a viharos időkön, és kikövezi az utamat a túlélésem felé. Ez a füzet kiemeli az utamat, hangot ad neki, és megerősíti azt a tényt, hogy a test mennyire központi szerepet játszik, mégis láthatatlan marad, és még mindig fenyegetésként hat.

Ez a kötetem egy felhívás a nemi alapú diszkrimináció és a test megszégyenítésének felszámolására. Nem kérés, hanem bocsánatkérés nélküli és fesztelen követelés, hogy a testedet tekintsd imának, nem bocsánatkérésnek, hanem biztonságos térnek, ahol a lelked megvetés és lenézés nélkül tartózkodhat. Színes bőrű nőként és egy patriarchális társadalom túlélőjeként ezek a verseim a női erő köré építenek diskurzust. Ez a túléléstörténetem tanúságtétele arról, hogy egy nőgyűlölettel teli társadalomban élek. Ez a könyv tele van reménnyel és felhatalmazással.