From Fratricide to Forgiveness: The Language and Ethics of Anger in Genesis
A Biblia első könyvében minden pátriárka és sok matriárka jelentős módon dühös lesz. A tudósok azonban nagyrészt figyelmen kívül hagyták, hogy a Teremtés könyve hogyan kezeli ezt az érzelmet, különösen azt, hogy a Teremtés könyve Tóraként funkcionál azáltal, hogy etikai útmutatást ad ezen érzelem zavartalanságának kezelésére. Ebben a fontos munkában Schlimm betölti ezt a hiányt a tudományban, leírva (1) a haragot övező nyelvezetet a héber Bibliában, (2) a Mózes erkölcsi útmutatást nyújt a harag kezeléséhez, és (3) a harag mint irodalmi motívum funkcióját a Mózesben.
A Teremtés könyvében két olyan könyvecske található, amely a harag és annak hatásainak ellentétes végleteit tárja az olvasók elé. Az 1Móz 4:1-16-ban a harag kerül a középpontba, amikor Káin megöli testvérét, Ábelt, noha semmi rosszat nem tett. A testvérgyilkosság a harag eredményeinek egyik szélsőségét jelenti. A Teremtés könyve utolsó fejezetében az olvasók az ellenkező véglettel, a megbocsátással találkoznak. Itt József és testvérei megbocsátanak egymásnak a hosszú féltékenység, harag, megtévesztés és visszaélés után. Ez a megbékélés pillanata, amelyet közvetlenül a könyv lezárása előtt kínálnak fel, lehetővé téve az olvasók számára, hogy Józsefet egy anti-Kainként lássák - olyasvalakiként, akinek minden hatalma és minden oka megvan arra, hogy bántalmazza a testvéreit, de ehelyett elfordul a haragtól, és a velejáró nehézségek ellenére megbocsátást kínál.
Bár a Genezis az Éden utáni elbeszéléseket a harag két ellentétes kimenetelével - a haraggyilkosság és a megbocsátás - keretezi, elkerüli a leegyszerűsítő erkölcsi közhelyeket, például azt, hogy az olvasóknak azt kell követelniük, hogy valakire való haragjukra úgy válaszoljanak, hogy megbocsátanak az illetőnek. A Genezis ehelyett számos alkalommal visszatér a harag témájához, és sokrétű üzenetet közvetít annak etikai jelentőségéről. A szöveg meglehetősen reálisan látja az egyének nehézségeit és a haraggal járó paradoxonokat. A Genezis ezt az érzelmet olyan erőként mutatja be, amely természetes módon az egyén erkölcsi érzékenységéből fakad, válaszul a helytelen cselekedetek észlelésére. Ugyanakkor a szöveg a haragot az erkölcsi életet fenyegető nagy veszélyként mutatja be. A Genezis tehát figyelmezteti az olvasót a harag veszélyeire, de soha nem sugallja, hogy az ember ettől az érzelemtől mentes életet élhet. Ehelyett számos olyan szereplőt ábrázol, akik kénytelenek megküzdeni a haraggal, és olyan dilemmák elé állítja őket, amelyek nem tűrnek egyszerű megoldást. A Genezis meghívja az olvasót, hogy képzelje el a harag enyhítésének módjait, de fájdalmasan reálisan látja, hogy a megbékélésre tett kísérletek mennyire nehezek, fenyegetőek és rövid életűek lehetnek.