A testvíz homeosztázisának molekuláris mechanizmusai

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Molecular Mechanisms of Body Water Homeostasis

Könyv tartalma:

Ez a könyv tárgyalja a vízzel való szoros kapcsolatunkat és függőségünket, azt, hogy a szervezet hogyan szabályozza vízszintjét, valamint a test vízhomeosztázisának károsodásával összefüggő különböző patofiziológiai állapotokat. Az emberi test 70-80%-ban vízből áll.

Ezért a vízhomeosztázis precíz szabályozása alapvető fontosságú a túléléshez, és több rendszer, de elsősorban az agy és a veserendszer összehangolását igényli. Az átlagos egészséges ember vízigénye 2-4 L/d között mozog, és ennek jelentős része táplálékforrásokból származhat. A vízháztartás legfontosabb hormonális szabályozója a vizeletelvezetés-ellenes hormon, a vazopresszin.

A vazopresszin, egy 9 aminosavból álló peptid, a hipotalamuszban termelődik, a hátsó agyalapi mirigyben tárolódik, és akkor választódik ki, amikor a plazma ozmolalitása emelkedik.

A vazopresszin a vesére hat a víz megőrzése érdekében. A vesék naponta ∼180 l vért szűrnek, amely kb.

50-65%-ban vízből áll, és ennek kb. 99%-át a proximális tubulusban, a distalis tubulusban és a gyűjtőcsatornában visszaszívják, és csak 1-2 l vizelet keletkezik. A vazopresszin-érzékeny disztális tubulus és a gyűjtőcsatorna felelős a vízvisszaszívás finomhangolásáért.

Léteznek azonban olyan állapotok, amikor a vizeletet nem lehet hatékonyan koncentrálni. Ezt nevezik diabetes insipidusnak, és kiszáradáshoz és sikertelenséghez vezethet. A másik véglet a hiponatrémia (alacsony szérum nátriumszint), amikor a szervezet nem képes megfelelően hígítani a vizeletet, vagy a szervezet szükségleteit meghaladó mennyiségű szabad testvíztől megszabadulni, ami súlyos és néha halálos kimenetelű állapot.