Értékelés:
A kritikák rávilágítanak arra, hogy a Pogues „Rum, Sodomy & The Lash” című albumának fikcióját és elemzését ötvöző könyvről igencsak megoszlanak a vélemények. Míg egyesek értékelik a szerző innovatív megközelítését, sok olvasó csalódottságát fejezi ki a történetmesélés és a kritikai elemzés egyensúlya miatt, és többen kritizálják, hogy a könyvből hiányzik az albummal kapcsolatos érdemi tartalom.
Előnyök:⬤ Innovatív és lenyűgöző irodalmi megközelítés
⬤ egyedülálló a 33 1/3 sorozatban
⬤ néhány olvasó magával ragadónak és érdekes kísérletnek találta a történetmesélés terén.
⬤ Túl sok fikció árnyékolja be az elemzést
⬤ sokan találták zavarosnak a narratívát, és hiányolták a karakterfejlődést
⬤ elégtelen információ az albumról
⬤ csalódás az értékkel szemben, néhányan úgy érezték, hogy a könyv szerkezete félrevezette őket.
(6 olvasói vélemény alapján)
The Pogues' Rum, Sodomy and the Lash
A Rum, szodómia és korbács elnyelése azt jelenti, hogy vad utazásra indulunk egy csapat elnyomott forradalmárral.
Ennek ellenére a Pogues második nagylemezének epikus témáit mind a kritikusok, mind az életrajzírók figyelmen kívül hagyták két dolog javára: a zenekar előszeretete a kelta folk és a punk ritmusok ötvözésére (a hangzás) és Shane MacGowan túlkapásai (az alkotó). Ehelyett, hogy ezeket a szempontokat ismételgetné, ez a könyv egy tengerjáró elbeszélés formájában tárgyalja a lemez artikulációját, amit nagyszerűen kitaposottnak talál.
Roesgen könyve az album borítóját díszítő és a dalszövegekben visszhangzó epikus képeken keresztül mutatja be, hogy amit a Pogues alkotott, az sokkal több, mint az ír nosztalgiában fetrengő és valami felforgatóra vágyó részeg férfiak által létrehozott kocsmai zene.