A Titanic és a hátrahagyott özvegyek városa: A végzetes utazás elfeledett áldozatai

Olvasói vélemények

A könyv a Titanic katasztrófáját a hátrahagyott özvegyek és családok szemszögéből mutatja be, különös tekintettel a southamptoniak tapasztalataira. A könyv személyes beszámolók és kevésbé ismert történetek között kutat, amelyek az alapvető munkások és családjaik áldozatvállalására összpontosítanak, hozzájárulva a tragédia mélyebb megértéséhez, amely túlmutat magán a hajón.

A könyvet dicsérik egyedülálló nézőpontja, informatív tartalma és érzelmi mélysége miatt. Sok olvasó értékeli, hogy a legénység tagjainak családjaira helyezi a hangsúlyt, és hogy a szerző személyes kötődését a történethez. A széles körű kutatás, a korábban nem publikált fényképek és az intim családi történetek bevonása fokozza a könyv vonzerejét. Számos kritika elismerően nyilatkozik arról, hogy a könyv hangot ad azoknak, akiket a hagyományos Titanic-történetekben figyelmen kívül hagynak.

Néhány olvasó úgy találta, hogy az írás ismétlődő és tartalmatlan, és megjegyezte, hogy olyan érzésük van, mintha egy nyers vázlat lenne. Néhány kritika megjegyezte, hogy bár vannak érdekes aspektusok, a könyv időnként nem tudott teljesen lekötni az írói stílus és az előadásmód miatt. Emellett néhány olvasó úgy érezte, hogy a tények bemutatásának strukturáltabb megközelítése a spekulációkkal szemben előnyösebb lett volna.

(27 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Titanic and the City of Widows It Left Behind: The Forgotten Victims of the Fatal Voyage

Könyv tartalma:

Amikor a Titanic 1912 áprilisában elsüllyedt, a világ figyelmét az életüket vesztett utasok tragédiája kötötte le. Azóta a filmekben, drámákban, adaptációkban és könyvekben a hangsúly továbbra is többnyire a halottakon van.

A Titanic és a hátrahagyott özvegyek városa egy másik csoportra összpontosít - a fedélzeten elpusztult legénység özvegyeire és gyermekeire.

A szerző Julie Cook dédnagyapja fűtő volt, aki a Titanicon halt meg. Dédnagyanyjának öt gyermeket kellett felnevelnie családfenntartó nélkül.

Ez a könyv Emilyt és a hozzá hasonló özvegyeket állítja a középpontba, akiknek nagy megpróbáltatásokon keresztül kellett küzdeniük a túlélésért, miközben még mindig a hajón meghalt szeretteiket gyászolták. A könyv eredeti levéltári források felhasználásával és a szintén életüket vesztett legénység leszármazottainak beszámolóival azt a kérdést teszi fel, hogyan élték túl ezek a nők a mélyszegénységet és a gyászt - és miért hallgatott el a hangjuk oly sokáig.