Értékelés:
A könyvről szóló kritikák a Conrad prózája, a történetmesélés mélysége és a karakterek kidolgozottsága iránti csodálat, valamint a könyv hozzáférhetőségét és összetettségét érintő kritikák keveredését emelik ki. Az olvasók nagyra értékelik az emberi természet és Conrad karaktereinek pszichológiai hátterének feltárását, különösen „A titkos osztozkodó” című könyvben, de néhányan lassúnak vagy kihívásnak találták a könyvet.
Előnyök:⬤ Kivételes próza és élénk leírások, amelyek hatékonyan közvetítik a hangulatot és a helyszínt.
⬤ Az emberi természet és a pszichológiai témák mélyreható feltárása.
⬤ Erőteljes jellemfejlődés, különösen a kapitány erkölcsi dilemmáinak összetettsége.
⬤ Tömörség; a rövid terjedelem nem rontja a jelentés mélységét.
⬤ Történelmi jelentőség, mint átmenet a viktoriánus irodalomból a modern irodalomba.
⬤ Néhány olvasó szerint a történetek lassúak vagy nem túl izgalmasak.
⬤ Az összetettség és a szimbolizmus kihívást jelenthet egyes olvasók számára, és gondos elemzést igényel a teljes megértéshez.
⬤ Néhány kritika megemlíti, hogy elégedetlenek a karakterfejlődéssel vagy a főszereplők szerepének tisztázásával.
⬤ Eltérések a megjelenítés minőségében (ahogyan azt az egyik kritikus a fizikai példányt illetően megjegyezte).
(16 olvasói vélemény alapján)
The Secret Sharer and Other Stories
Joseph Conrad (született J zef Teodor Konrad Korzeniowski; 1857. december 3. - 1924. augusztus 3.) lengyel-brit író, akit az egyik legnagyobb angol nyelvű regényírónak tartanak. Bár húszéves koráig nem beszélt folyékonyan angolul, mesteri prózastiliszta volt, aki nem angol érzékenységet vitt az angol irodalomba. Conrad történeteket és regényeket írt, sokszor tengeri környezetben, amelyek az emberi lélek próbatételeit ábrázolják az általa érzéketlennek és kifürkészhetetlennek tartott világegyetem közepette.
Conradot korai modernistának tartják, bár művei a 19. századi realizmus elemeit is tartalmazzák. Elbeszélői stílusa és antihős karakterei számos szerzőre hatottak, és számos filmet adaptáltak műveiből vagy ihlettek belőlük. Számos író és kritikus megjegyezte, hogy Conrad fiktív művei, amelyeket nagyrészt a 20. század első két évtizedében írt, mintha előrevetítették volna a későbbi világeseményeket.
A brit birodalom csúcspontja közelében író Conrad többek között szülőhazája, Lengyelország nemzeti tapasztalataiból, valamint a francia és a brit kereskedelmi flottában szerzett saját élményeiből merített olyan novellákat és regényeket, amelyek az európai uralom alatt álló világ - beleértve az imperializmust és a gyarmatosítást is - aspektusait tükrözik, és mélyen feltárják az emberi pszichét.
A sötétség szíve (1899) Joseph Conrad novellája, amely egy elbeszélt utazásról szól, amely a Kongó folyón felfelé vezet az úgynevezett Afrika szívében fekvő Kongó Szabadállamba. Charles Marlow, az elbeszélő a Temzén horgonyzó hajó fedélzetén meséli el történetét barátainak. Ez a helyszín adja a keretet Marlow elefántcsont-kereskedő Kurtz megszállottságáról szóló történetének, amely lehetővé teszi, hogy Conrad párhuzamot vonjon a Conrad által "a világ legnagyobb városának" nevezett London és Afrika mint a sötétség helyszínei között.
Conrad művének központi eleme az a gondolat, hogy az úgynevezett civilizált emberek és a vademberként leírtak között alig van különbség; a Sötétség szíve az imperializmus és a rasszizmus kérdéseit veti fel.
A Sötétség szíve eredetileg a Blackwood's Magazine-ban jelent meg háromrészes folytatásos novellaként, a magazin ezredik kiadásának megünneplésére, és számos újrakiadásban, valamint számos nyelvre lefordítva látott napvilágot. Francis Ford Coppola 1979-es Apokalipszis most című filmjének ihletője volt. A Modern Library 1998-ban a Sötétség szíve a 67. helyre sorolta a huszadik század 100 legjobb angol nyelvű regényének listáján. (wikipedia.org)
