A tökéletes tehetetlenség felismeréséhez

Olvasói vélemények

A könyvet a gyönyörű írás, a lenyűgöző design, valamint a témák mélyreható feltárása a képek és a költészet segítségével dicsérik. Vizuális történelmi albumként írják le, amely kiemeli az afroamerikai kultúrát. Néhány olvasót azonban meglepett a tartalma, mivel inkább egy verses regényt vártak, mint a fényképek és versek keverékét.

Gyönyörű írás, pompás könyvtervezés, a témák mély feltárása, kiváló fényképezés és az afroamerikai történelem elbűvölő bemutatása.

Néhány olvasó félreértelmezte a könyv tartalmát, mivel verses regényre számított; emellett kissé drágának is tartják.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

To the Realization of Perfect Helplessness

Könyv tartalma:

A költészet, a fotográfia és az emberi vándorlás műfaji határokat feszegető felfedezése - egy újabb revelatív vizuális expedíció a National Book Award-díjas költőtől, aki megváltoztatta a művészet, a múzeum és a fekete női figura látásmódját. - A PEN/Voelcker költészeti díj nyertese

"Lewis a nyelv és a kép határait feszegeti, sorait egy több száz fényképből álló rejtekhely mellé komponálja, amelyet néhai nagymamája ágya alatt találtak, mindössze napokkal azelőtt, hogy a házat a földdel egyenlővé tették volna."" --Kevin Young, The New Yorker

Huszonöt évvel ezelőtt, anyai nagyanyja halála után Robin Coste Lewis egy régi bőröndben, az ágya alatt egy lenyűgöző fényképgyűjteményt fedezett fel, amely a szepiaszínű tintaképektől a technicolor polaroidokig mindenfélét tartalmazott. Lewis családja túlélte az emberiség történetének egyik legnagyobb migrációját, amikor hatmillió amerikai menekült el a déli területekről, hogy elmeneküljön a fehér felsőbbrendűség és a fehér terrorizmus elől. A huszadik századi feketék mindennapi életéről készült fényképek azonban egy rejtett, belső történelmet is feltártak. A költészet, amelyet Lewis ezekhez az élénk képekhez kapcsol, inspiráló alternatívaként áll ki a "faj" és a "migráció" régi történeteinek szokásos keretbe foglalásával szemben, sokkal nagyobb időbeli és történelmi távlatok közé helyezve azokat.

Az általa "kézzel készült filmnek" és "a jövő eredetmítoszának" nevezett alkotásban Lewis megfordítja a költészettel és a fotográfiával kapcsolatos elvárásainkat: "Fekete oldalak, fekete tér, fekete idő - a Nagy Fekete Bumm". A csillogó kirándulásoktól a ballagásokig, születésbejelentésekig, baseball ligákig és hátsó tornácos örömökig Lewis lírai dokumentumfilmet készít a fekete intimitásról. Gyarmati nosztalgia helyett "egy magasztos fekete magánéletet" kínál nekünk. Ami ebből kiderül, az annak dinamikus átformálása, hogy mit jelent embernek és élőnek lenni, és ennek középpontjában a feketeség áll. "Megpróbálom / boldoggá tenni az isteneket /" - írja ősei portréi közepette. "I am trying to make the dead / clap and shout.".