Acts of Interpretation
Az ókori szerzők vitatkoztak a megfelelő verbális és nem verbális jelekről, mint az istenség ábrázolásáról.
A jelek ilyen értelmezése a nyelvből merített elképzeléseken alapult, és így a jelek sokoldalúságának részleges megértése miatt korlátozott volt. Charles S.
Peirce szemiotikája, amelyet az antropológiai nyelvészek, köztük Michael Silverstein adaptáltak, jobban megmagyarázza az ősi vallási jelek, például az isteni nevek kontextuális kapcsolódásait („performativitását”). A jelek jelentése mindig az értelmezési folyamatoktól függ, és mindig nyitott az újraértelmezésre. E folyamatokra való összpontosítás lehetővé teszi az ősi bizonyítékok részletesebb elemzését.
Példákat hozunk az ókori izraelita verbális és nem verbális isteni reprezentációból, Pál apostol nyelvi levél-lélek modelljéből, a keresztény vitákból az istenséget legjobban reprezentáló nyelv határairól, Josephus zsidó rítusok anikónikus hirdetéseiből, a Dura-Europoszi zsinagógában található többrétegű isteni reprezentációkból, a zsidó felemelkedési liturgiák sokszínű „performativitásából” és - az egyetlen modern példából - a művészet szerepéből a Burning Manben. Az isteni reprezentáció a rituális hatékonyság alapja, még akkor is, ha a jelek jelentése állandó viták forrása.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)