Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az első világháború alatti amerikai propaganda alapos vizsgálatát nyújtja, elsősorban a Committee on Public Information (CPI) és annak vezetője, George Creel áll a középpontban. Bemutatja, hogyan vált a propaganda a közvélemény formálásának létfontosságú eszközévé, valamint az információ terjesztésére, az ellenvélemény elfojtására és a belföldi és nemzetközi narratívák befolyásolására alkalmazott módszereket.
Előnyök:A könyv jól kutatott és alapos, széles körű dokumentációt és valós példákat kínál a propaganda közvéleményre gyakorolt hatásáról. Rávilágít a propaganda összetettségére, tárgyalja a kulcsfigurákat és stratégiákat, és kritikus szemszögből szemléli a kormányzati manipulációt és a média ellenőrzését. Számos kritika kiemelte tudományos alaposságát és lebilincselő elbeszélését, és kötelező olvasmányként ajánlotta.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy vélte, hogy bár a könyv részletes, néha elveszíti a hangsúlyt a téma tágabb értelemben vett következményeire. Azt is említették, hogy a könyv hosszú olvasmány, ami egyes olvasókat elriaszthat. Emellett a potenciális olvasók körében polarizálta a könyv egyes történelmi személyiségekkel, például Woodrow Wilsonnal kapcsolatos kritikákat.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Manipulating the Masses: Woodrow Wilson and the Birth of American Propaganda
Könyv tartalma:
A Harvard Shorenstein Center on Media, Politics and Public Policy Goldsmith Book Prize díjazottja
A Manipulating the Masses (A tömegek manipulálása) az első világháborúból eredő, az amerikai demokráciát fenyegető tartós veszély történetét meséli el: a mindenütt jelenlévő, szisztematikus propaganda mint állami eszköz meghonosítását. A Nagy Háború alatt a szövetségi kormány példátlan hatalmat gyakorolt az amerikai polgárok nézeteinek és attitűdjeinek alakítására. Ennek eszköze a Közérdekű Tájékoztatási Bizottság (CPI) volt, amelyet Woodrow Wilson elnök hozott létre egy héttel az Egyesült Államok 1917. áprilisi hadba lépése után.
Tüzes főnöke, George Creel vezetésével a CPI minden nap elérte a nemzet minden szegletét, és széles körben elterjedt külföldön is. Létrehozta az első nemzeti újságot, a kormányzás mindennapos részévé tette az előrecsomagolt híreket, és úttörő szerepet játszott a nyilvános diplomácia fogalmának kidolgozásában. A Wilson-kormányzat üzeneteit újságokban és magazinokban megjelent cikkek, karikatúrák, könyvek és hirdetések, játékfilmek és a szünetekben felszólaló önkéntes Négypercesek, épületekre és autópályák mentén elhelyezett plakátok, valamint milliós nagyságrendben terjesztett röpiratok révén terjesztette. Az ország vezető progresszív újságírói, reklámszakemberei és művészei vettek részt a kampányban. Az amerikai egyetemeket és professzoraikat is felhasználta a propaganda megteremtéséhez és küldetésének legitimációjához.
Még ha Creel ragaszkodott is ahhoz, hogy a CPI megbízható, tényeken alapuló információk közvetítője, az iroda rendszeresen tisztázta a híreket, elferdítette a tényeket, és az érzelmekre játszott. Creel az átláthatóságot dicsérte, de fedőszervezeteket hozott létre. A tengerentúlon a CPI titokban támogatta a hírügynökségeket és vesztegette meg az újságírókat. Itthon kikezdte azok lojalitását, akik időnként megkérdőjelezték a taktikáját. A CPI szorosan együttműködve a szövetségi hírszerző ügynökségekkel, amelyek buzgón szimatolták a felforgatókat és fojtották el a másként gondolkodókat, cinkos volt a Wilson-kormányzatnak a polgári szabadságjogok sárba tiprásában.
Mostanáig a CPI teljes történetét soha nem ismertették. John Maxwell Hamilton több mint 150 levéltári gyűjteményt tanulmányozott az Egyesült Államokban és Európában, hogy megírja ezt a leleplező történetet, amely megmutatja, milyen rövidítéseket alkalmaznak még a jó szándékú propagandisták is a nyílt, őszinte vita előtt, hogy másokat a saját nézeteikhez igazítsanak. A mai kormánypropaganda minden elemének előzményei a CPI-ben találhatók. Ideális eszköz a propaganda felemelkedésének, működési módszereinek és a demokráciára jelentett veszélyének megértéséhez.
