Fracture Feminism
A brit romantika feminista írói gyakran dolgoztak ki alternatívákat a lineáris idővel szemben.
Az időt a társadalmi ellenőrzés rendszerének tekintve olyan írók, mint Mary Wollstonecraft, Anna Barbauld és Mary Shelley úgy írtak az aktuális eseményekről, mintha a jövőből származó tudás birtokában lennének. A törés-feminizmus a lacani pszichoanalízis és a derridai dekonstrukció által inspirált szemlélettel vizsgálja ezt a hagyományt, megmutatva, hogyan képzelhető el, hogy az idő rejtett törést tartalmaz - és hogyan lehet ez a törés, ha nézőpontként követeljük, egy emancipációs politika alapja.
Azzal érvelve, hogy a korszak legradikálisabb kísérletei az idő feloldására a korszak nemekről és a nők jogairól szóló diskurzusaiból eredtek, a Törés-feminizmus azt a kérdést teszi fel: milyen mértékben tartozhatnak a nők a történelmi pillanatukhoz, tekintve politikai és társadalmi marginalizálódásukat? Hogyan szakítanák meg a jövőből érkező hangok a politikai viták megszokott eljárásait? Mi lenne, ha az utópiát nem helyként, hanem időként értelmeznénk, és az ideje már a jelenben lenne?
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)