Olvasói vélemények
Összegzés:John Lewis Gaddis The Landscape of History című könyvében a történészek a múlt tanulmányozásának és értelmezésének módszereit vizsgálja, párhuzamot vonva a különböző tudományokkal, és metaforákat alkalmazva az összetett gondolatok tisztázására. A könyvet dicsérik közérthető írásmódja és lebilincselő tartalma miatt, de egyes olvasók szerint túlságosan is a metaforákra és a tudományos szakzsargonra támaszkodik, ami kihívássá teheti az olvasást.
Előnyök:⬤ Világos és közérthető írásmód, amely élvezetessé teszi az összetett gondolatok olvasását.
⬤ Magával ragadó metaforák, amelyek segítenek megvilágítani a történelmi módszertant.
⬤ Értékes betekintést nyújt a történelem és a különböző tudományok közötti kapcsolatba.
⬤ Alkalmas mind a történelemtanulók, mind a történelemtudósok számára.
⬤ Megőrzi a humorral átszőtt társalgási hangnemet, ami lebilincselő olvasmánnyá teszi.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasónak nehézséget okoz a könyv a tudományos szakzsargon miatt.
⬤ A metaforákra való túlzott támaszkodás frusztrálhatja azokat, akik a történelmi egyediség egyenes vizsgálatát keresik.
⬤ Néhány recenzens úgy érezte, hogy Gaddis a korábbi történészekhez képest nem teljesítette maradéktalanul ambiciózus céljait.
⬤ A könyv egyes részei ismétlődőnek vagy szükségtelenül bonyolultnak tűnhetnek, ami lassabb tempóhoz vezet.
(58 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Landscape of History: How Historians Map the Past
Könyv tartalma:
Mi a történelem, és miért kell tanulmányoznunk? Létezik-e olyan, hogy történelmi igazság? A történelem tudomány? Napjaink egyik legkiválóbb történésze, John Lewis Gaddis ezekre és más kérdésekre ad választ ebben a rövid, szellemes és humánus könyvben. The Landscape of History egyrészt kutató pillantást vet a történész mesterségére, másrészt erős érveket szolgáltat amellett, hogy a történelmi tudatosságnak miért kell számunkra ma is fontosnak lennie.
Gaddis rámutat, hogy bár a történelmi módszer kifinomultabb, mint azt a történészek többsége gondolja, magyarázatához nincs szükség érthetetlen prózára. Mint a tájakat feltérképező kartográfusok, a történészek is azt ábrázolják, amit soha nem tudnak lemásolni. Ennek során ötvözik a művészek, a geológusok, a paleontológusok és az evolúcióbiológusok technikáit. Megközelítésük érdekes módon párhuzamba állítható a káosz, a komplexitás és a kritikusság új tudományaival. Nem sokban hasonlítanak arra, ami a társadalomtudományokban történik, ahol a statikus rendszerekkel működő független változók keresése egyre távolabbinak tűnik az általunk ismert világtól. Tehát ki az, aki valóban tudományos, és ki nem? Gaddis ezt a kérdést is feltárja, mégpedig olyan módon, amely minden bizonnyal interdiszciplináris vitákat vált ki.
A Marc Bloch és E. H. Carr hagyományai szerint megírt A történelem tájképe egyszerre lebilincselő bevezetés a történelmi módszerbe a kezdők számára, erőteljes megerősítése a gyakorlók számára, megdöbbentő kihívás a társadalomtudósok számára, és hatásos szúrópróbája a posztmodernista állításoknak, miszerint egyáltalán nem tudhatunk semmit a múltról. Mindenki számára, aki olvas, ír, tanít, vagy akit érdekel a történelem.
