A továbbképzés kritikai perspektívái

Eredeti címe:

Critical Perspectives on Further Education and Training

Könyv tartalma:

Ez a könyv a felnőttoktatás, a közösségi és a továbbképzés gyors növekedésére reagál Írországban és azon túl. A 12 fejezetben a tudományos és gyakorlati szakemberek meglátásait vizsgáljuk. Vannak olyan fejezetek, amelyek a szakpolitikai tendenciákra összpontosítanak a témák között, néhány a szakpolitika és a gyakorlat aktuális tendenciáira, néhány pedig a mindennapi gyakorlatra összpontosít.

A könyvet néhány továbbképzésben részt vevő hallgató nézőpontja nyitja, akik a felvetett témák némelyikéhez fűznek megjegyzéseket. Ezek után következik a nyitó fejezet, amely egy összetett, heterogén FET-szektor tájképét írja le, és felvázolja, hogy a szerzők mit értenek az írországi felnőtt-, közösségi és továbbképzés kritikai perspektívái alatt.

Ezt követi a Camilla Fitzsimons által írt, filozófiai irányultságú fejezet, amely gyakorlati példákat mutat be az "elkötelezett pedagógia" lehetőségeire olyan tantervek között, amelyek a felszínen távolinak tűnnek a hatalom és a kiváltságok dimenzióitól, amelyeket a könyv feltár.

A harmadik fejezetben Sarah Coss, a tapasztalt továbbképzési és felsőoktatási szakember gyakorlatias és elgondolkodtató beszámolót nyújt a kreatív és párbeszédes munka kihívásairól az FE-tantervekkel, miközben az akkreditációs és minőségbiztosítási keretek számos bürokratizált követelményének is eleget tesz.

A negyedik fejezet, amelyet Lilian Nwanze írt, a rasszizmusról és a fehér kiváltságokról szóló viták fontossága mellett érvel, és konkrét intézkedéseket javasol a rasszizmusellenes megközelítés megtestesítésére, amelyek közül az utolsó a szeretetre helyezi a hangsúlyt.

Az ötödik fejezetben Jane O'Kelly a felnőttek neurodiverzitásának reflexív feltárását mutatja be, és arra ösztönöz, hogy gondoljuk át, vajon felismerik-e és figyelembe veszik-e igényeiket a továbbképzési és képzési környezetben.

A hatodik fejezetben Brd Connolly azt vizsgálja, hogy a feminista egalitárius csoportmunka-álláspont milyen módon meríthet a társadalmi mozgalmakból, a felnőtt- és közösségi oktatásból, hogy olyan FE-pedagógiát hozzon létre, amely megkérdőjelezi az oktatás mint társadalmi intézmény status quóját.

Leo Casey a hetedik fejezetben a felnőttkori tanulás és a digitális írástudás közötti néhány figyelmen kívül hagyott összefüggést vizsgálja, és a humán tőke modelljei és a nagy technológiák érdekei közötti politikai egyensúly mellett érvel, valamint amellett, hogy a digitális világbeli írástudás oktatása és tanulása hogyan értékelheti az egész életen át tartó tanulást.

A nyolcadik fejezetben Camilla és Jerry kiemeli azokat a nagyon is valós kihívásokat, amelyekkel a magas szintű bizonytalansággal jellemezhető területen dolgozó oktatóknak szembe kell nézniük, és amellett érvelnek, hogy a magas színvonalú kritikus és fenntartható, különálló szakmai pálya megvalósításának a feltörekvő oktatók számára politikai prioritássá kell válnia minden olyan kormány számára, amely komolyan fel akarja ismerni a FET-ágazat értékét és potenciálját.

A kilencedik fejezetben Eilish Dillon arról elmélkedik, hogy miért fontos a globális állampolgárságra nevelés kritikai megközelítése, és bemutatja a globális állampolgárságra nevelés jelentésével és megvalósításával kapcsolatos vitákat.

A tizedik fejezetben Eve Cobain, Suzanne Kyle és Susan Cullinane elsődleges kutatásai a közösségi oktatást a társadalmi mozgalmak elméletével és az 1980-as és 1990-es évek írországi közösségfejlesztési, szegénységellenes mozgalmával kapcsolják össze. Elemzik a gyakorlati szakemberek tapasztalatait, ahogyan a nagyon eltérő neoliberális orientációjú kortárs tájban navigálnak.

A tizenegyedik fejezetben Brendan Kavanagh, Francesca Lorenzi és Elaine Macdonald a tanári identitás és az általuk "második karriert befutó tanároknak" nevezett tanárok (transz)formálódásának folyamatát vizsgálja a továbbképző főiskolákon belül.

A tizenkettedik fejezetben Jerry O'Neill részben verses fejezete az egyéni és csoportos reflexív gyakorlatok kreatív és kritikai megközelítését mutatja be, amely - érvelése szerint - nemcsak a szakoktatásban és -képzésben dolgozók és maga az ágazat folyamatos szakmai fejlődésének központi eleme, hanem önmagában is a gyakorlati szakember-alapú kreatív kutatás egy formájának tekinthető.

A felnőttképzés módszertani szellemében a tizenharmadik fejezet a jelen hozzájárulást a fejezetek szerzői közötti csoportos párbeszéddel zárja, amely során a további munkára tekintünk előre, és a FET jövőjével kapcsolatos reményeinket mérlegeljük.