Transnational Modernity and the Italian Reinvention of Walt Whitman, 1870-1945
Caterina Bernardini azt vizsgálja, hogy Walt Whitman költészete 1870 és 1945 között milyen hatást gyakorolt Olaszországban: milyen reakciókat váltott ki, milyen esztétikai és politikai programokat támogatott, és milyen kreatív válaszokat tett lehetővé.
Különös figyelmet szentel a női íróknak és a nem kanonikus íróknak, akiket a korábbi vitákból gyakran kizártak ezen a tanulmányterületen. Bernardini Whitman külföldi sikerének összefüggéseit és okait is vizsgálja azoknak az embereknek az életén, hátterén, hitén és képzeletén keresztül, akik találkoztak a művével.
Whitman recepciójának transznacionális perspektívából történő tanulmányozása megmutatja, hogy számos ország egyidejűleg hogyan vájta ki az irodalom és a kultúra új modernitását. Ebben az értelemben Bernardini nemcsak a különböző nemzetközi szereplők összefonódását mutatja be Whitman művének megértésében és elterjedéséhez való hozzájárulásában, hanem - ami ennél is fontosabb - a hasonló premodernista és modernista érzékenységek konstellációját mutatja be. Ez ellentétben áll a hirtelen újítás fogalmával: a modernitás nem volt könnyen elérhető, és nem jelentette a hagyomány teljes elutasítását.
Ehelyett a hagyomány és az újítás közötti folyamatos és gyümölcsöző tárgyalás, nem pedig az irodalmi múlttal való hirtelen szakítás áll Whitman olasz és transznacionális recepciójának középpontjában. A könyv alapját levéltári tanulmányok és figyelemre méltó felfedezésű elsődleges dokumentumok vizsgálata adja.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)