A trauma hosszú farka: A Memoir

Olvasói vélemények

Az Elizabeth Wilcox által írt The Long Tail of Trauma egy lenyűgöző és gyönyörűen megírt memoár, amely a trauma generációs hatását vizsgálja a Wilcox családjában élő nők három generációjának tapasztalatain keresztül. Ez a könyv a személyes elbeszélést ötvözi a pszichológiai meglátásokkal, elmélyedve az anya-lánya kapcsolatok összetettségében és a történelmi trauma maradandó hatásaiban. Az olvasókat a szerző ékesszóló prózája és a családja küzdelmeinek intim ábrázolása vonzza magával, így a könyv elgondolkodtató olvasmány, amely a mentális egészség és a családi kötelékek kortárs kérdéseire is reflektál.

⬤ Magával ragadó és gyönyörűen megírt próza
⬤ a generációs traumák lenyűgöző feltárása
⬤ átgondolt pszichológiai meglátások
⬤ új perspektívát nyújt az anya-lánya dinamikáról
⬤ személyes és történelmi elbeszéléseket vegyít
⬤ releváns a kortárs kérdések szempontjából
⬤ több kritikus által is erősen ajánlott.

⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy túl sok az önvizsgálat és a dramatizálás
⬤ néhányan kihívásnak találták az elbeszélés szerkezetét
⬤ időnként nem világos a különbség a tényszerű történelem és a kitalált forgatókönyvek között
⬤ nem biztos, hogy azok számára, akik tisztán történelmi fikciót keresnek.

(30 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Long Tail of Trauma: A Memoir

Könyv tartalma:

Így kezdődik ez a többgenerációs memoár, amely a szerző anyai történetét vizsgálja, amelyben a szerzőt többszörös trauma, szeparáció, kedvezőtlen gyermekkori élmények (ACES) és ezek hatása a mentális egészségre.

A hosszú ideje nem diagnosztizált PTSD-ben szenvedő édesanyjával, Barbarával folytatott húszéves párbeszéddel szemben a szerző, Elizabeth Wilcox az anyai történetet törvénytelen nagyanyja, Violet 1904-es születésével nyitja meg, akit egy London melletti német háziszolga hozott a világra. Édesanyja bátorításával Wilcox nyomon követi Violet és édesanyja, Barbara életét, akikre mindkettőjüket mélyen megviseli az anyai elválás és a háború miatt átélt összetett trauma.

Egy kettős idősíkon keresztül, amely egyszerre jelen idejű és történelmi, Wilcox összeszövi az őt megelőző nők dokumentált és elképzelt hangjait. A történelmi elbeszélés a fiatal Violet-tel kezdődik, aki többszörös elválást él át: hatéves koráig az édesanyjától, tízéves korában az első világháború idején német zsidó nevelőapjától, és saját hároméves kislányától, Barbarától, amikor a család nélküle menekül el Hollandiából Hitler inváziója idején. Később a Pied Piper hadművelet során tizennyolc hónapos bátyjával, Neville-lel együtt egy Walesbe tartó vonatra teszik, és Barbara is tragikusan átéli a nevelőotthonok, bentlakásos iskolák és bántalmazások vándorló gyermekkorát.

Wilcox ebben a lenyűgöző művében ügyesen szövi össze azokat a pszichológiai megállapításokat, amelyeket újságíróként és íróként a kora gyermekkori nevelés és a mentális egészség területén fedezett fel, és amelyek segítségével jobban megérthetjük a kedvezőtlen gyermekkori élmények hatását a felnőttkori jólétre és mentális egészségre. Édesanyján, Barbarán keresztül, aki nehéz múltja ellenére hét gyermeket nevelt fel sikeresen, Wilcox azt is bemutatja, mit jelent a szülői szándék, a megbocsátás és a feltétel nélküli szeretet.