Two Existential Theories of Knowledge: Epistemic Pragmatism and Contextualism
A könyv 1.
fejezetében az igazolás négy paradigmáját vizsgálom: az episztemikus alapvetést és a koherencializmust (amelyeket hagyományos paradigmáknak nevezek), valamint a pragmatizmust és a kontextualizmust (az egzisztenciális paradigmák). Amellett érvelek, hogy az egzisztenciális paradigmák pragmatikailag fölényben vannak.
A 2. fejezetben hidat építek az olyan pragmatista gondolkodók, mint James és Dewey, az olyan kontextualisták, mint Wittgenstein, és az olyan egzisztencialisták, mint Sartre és Camus között. Miután érvelek amellett, hogy mindhármuknak közös az első, egyedi filozófiája, megkülönböztetem az episztemikus pragmatizmust és a kontextualizmust, rámutatva mindkettő három fő jellemzőjére.
A 3. fejezetben számos népszerű úgynevezett neopragmatikust, például Rortyt, Putnamot, Annis-t, Alstont, Quine-t és Brandomot kodifikálok a megkülönböztetésemnek megfelelően.
