Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
The Ends of Knowledge: Outcomes and Endpoints Across the Arts and Sciences
Ez a könyv a legkülönfélébb tudományágakban dolgozó, az akadémián belüli és kívüli tudásmunkások rövid hozzászólásait gyűjti össze, hogy újra megvizsgálja a felvilágosodás egyik alapkérdését: mi "a tudás utolsó vagy legtávolabbi vége"? Ez a könyv arról szól, hogy miért tesszük, amit teszünk, és honnan tudhatjuk, hogy mikor végeztünk.
A tudásnak a felvilágosodást jellemző átszervezése során a tudományágakat úgy képzelték el, mint amelyeknek sajátos "céljaik", azaz céljaik vannak, valamint végpontjaik - olyan pontok, amelyeknél a projektek befejeződnek. Az információs korszak "tudásgazdasága" felé történő folyamatos elmozdulás során megkérdezzük: vajon még mindig így fogalmazzuk meg a tudást? Van-e egy-egy tudományágnak mind eredendő célja, mind természetes végpontja? Mi a közös a gyümölcslégy-kísérletben, a versolvasásban és a kódsor megírásában a cél és a lehetőség szempontjából?
A tizenkilencedik században az európai egyetemek intézményesítették a modern tudományágakat. A tudás számos ága azóta külön utakon jár, de a technológiák és intézmények közelmúltbeli változásai, valamint a növekvő politikai nyomás újra a tudás specializált jellegére irányította a figyelmet. Ez a könyv ezért egyszerre tekint visszafelé és előre, egyrészt historizálja a "vég" fogalmait, másrészt pedig a jövőbe vetíti ezeket a fogalmakat. Egyetlen kérdés köré csoportosítja újra a ma még egymástól igencsak eltérőnek tartott területek tudástermelőit annak érdekében, hogy jobban felismerjük a vélt különbségeket, valamint hogy feltárjuk a közös nyelvet, eszményeket és törekvéseket. A fejezetek olyan különböző területekre összpontosítanak, mint a mesterséges intelligencia, a fekete tanulmányok, az irodalomtudomány, a politikai aktivizmus és maga a diszciplinaritás fogalma.
Az olyan aktivisták, mint Ady Barkin, valamint a legkülönbözőbb tudományágak tudósai által írt esszék célja, hogy feltárják az olyan tantárgyak, mint az angol, a klasszika-filológia és az újságírás diszciplinaritás utáni életét, amelyeknek a struktúrája, ha nem is a lényege, de a hozzájárulásaik struktúrája közvetlen veszélyben van. A gyűjtemény esszéi tehát - akár elmélkedő, akár történeti, dicsőítő vagy polemikus jellegűek - együttesen felvázolhatják a tudástermelés egészének újjászervezéséhez vezető előzetes irányt.
