Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv áttekintést nyújt az 1. módozatról a 2. módozatú tudományra való áttérésről, kiemelve a növekvő interdiszciplinaritást, a célorientált kutatást és a kutatásfinanszírozás diverzifikálódását. A könyv a közszféra átalakulása mellett érvel, azt sugallva, hogy a tudománypolitikával kapcsolatos döntések ma már szélesebb körű társadalmi szerepvállalást és megértést igényelnek, ami a társadalmilag szilárd tudás megteremtésének demokratikusabb folyamatához vezet.
Előnyök:A könyv átfogó áttekintést nyújt a tudomány és a technológia közelmúltbeli változásairól, hangsúlyozva a nyilvánosság tudományos döntésekbe való bevonásának fontosságát. Bevezeti a társadalmilag megosztott szakértelem fogalmát, és tárgyalja a kortárs döntéshozatali folyamatok összetettségét és demokratikus jellegét.
Hátrányok:A könyvből hiányoznak a konkrét példák és hivatkozások, ami ronthatja hitelességét. Széleskörű és nem konkrét stílusa félrevezetőnek tekinthető, és egyes olvasók számára nem kielégítő lehet a leegyszerűsítő „előtte-utána” narratív megközelítés.
(1 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Re-Thinking Science: Knowledge and the Public in an Age of Uncertainty
Könyv tartalma:
Az "Újragondolt tudomány" a társadalom és a tudomány dinamikus kapcsolatát mutatja be. Annak ellenére, hogy egyre több bizonyíték van arra, hogy a társadalom és a tudomány között sokkal szorosabb, interaktív kapcsolat áll fenn, a jelenlegi vita még mindig arról szól, hogy szükség van egy "határvonal" fenntartására, amely elhatárolja őket egymástól. Továbbra is fennáll az a nézet, hogy a tudomány és a társadalom közötti kommunikáció egyirányú, és kevés figyelmet fordítanak arra, hogy a társadalom hogyan kommunikál a tudománnyal.
A szerzők azt állítják, hogy a társadalomban végbement változások ma már valószínűbbé és számosabbá teszik az ilyen kommunikációt, és ez nemcsak a tudományt alakítja át a kutatási gyakorlatában és az azt támogató intézményekben, hanem mélyen az episztemológiai magjában is. E változások magyarázatára Nowotny, Scott és Gibbons egy nyitott, dinamikus keretrendszert dolgozott ki a tudomány újragondolására.
A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a társadalmat és a tudományt korábban elválasztó határvonal rendszeresen átlépésre kerül, és hogy a tudomány és a társadalom ebből eredő szorosabb kölcsönhatása egy újfajta tudomány megjelenését jelzi: a kontextuális vagy kontextus-érzékeny tudományét. A társadalom és a tudomány együttes fejlődése megköveteli annak többé-kevésbé teljes újragondolását, hogy milyen alapokon nyugszik a tudomány és a társadalom közötti új társadalmi szerződés. Értekezésükben a szerzők bemutatnak néhány olyan elemet, amelyek ezt az új társadalmi szerződést alkotnák.
