A túlélők szemével: A hatvanas évektől a greensborói mészárlásig A hatvanas évektől a greensborói mészárlásig

Olvasói vélemények

A könyv részletes és erőteljes beszámolót nyújt a greensborói mészárlásról, kiemelve a túlélők tapasztalatait és az esemény politikai következményeit. A könyv ötvözi a szilárd újságírói munkát a szóbeli beszámolókkal, betekintést nyújt a baloldali aktivistákat fenyegető veszélyekbe és az általuk elszenvedett folyamatos küzdelmekbe.

Megható és alapos beszámoló egy jelentős politikai tragédiáról, lebilincselő történetmesélés a túlélőkkel készített interjúk révén, felvilágosító az észak-karolinai aktivizmus történetéről, és olyan lebilincselő elbeszélést mutat be, amely összekapcsolja az olvasót az érintettek tapasztalataival.

Egyes olvasók a történelmi részletekre és a szóbeli történelemre való összpontosítást sűrűnek vagy nyomasztónak találhatják, ami esetleg korlátozza a könyv vonzerejét az eseményekkel nem ismerkedő szélesebb közönség számára.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Through Survivors' Eyes: From the Sixties to the Greensboro Massacre from the Sixties to the Greensboro Massacre

Könyv tartalma:

1979. november 3-án reggel fekete és fehér tüntetők egy csoportja a Ku Klux Klán elleni felvonulásra készült az észak-karolinai Greensboro utcáin, amikor egy klánistákból és nácikból álló karaván tüzet nyitott rájuk. Nyolcvannyolc másodperccel később öt tüntető holtan feküdt, tíz másik pedig megsebesült. Négy tévéállomás rögzítette a klán lövései által okozott halálukat. Mégis, két büntetőper után egyetlen fegyveres sem töltött egy napot sem börtönben. E felháborodás ellenére a túlélők 1985-ben példátlan polgári bírósági győzelmet arattak, amikor egy észak-karolinai esküdtszék a Greensboro rendőrségét a KKK-val együttesen felelősnek találta a jogtalan halálesetért.

A Túlélők szemével című könyv szenvedélyes, első személyű beszámolókban meséli el hat figyelemre méltó ember történetét, akik elindultak, hogy megváltoztassák a világot. A túlélők a "tiltakozó nemzedékként" nőttek fel, és csatlakoztak az 1960-as és 1970-es évek társadalmi mozgalmaihoz. A polgári jogokért, a háború ellen, a textil- és egészségügyi dolgozókért, a fekete hatalomért és a nők felszabadításáért tüntettek. Amikor a tömeges mozgósítások az 1970-es évek közepén alábbhagytak, keresték a módját annak, hogy folytassák aktivizmusukat, marxizmust tanultak, és kommunisták lettek.

Nelson Johnson, aki Észak-Karolina keleti részén egy farmon nőtt fel egy afroamerikai örökségére büszke családban, az 1960-as években Greensboróban telepedett le, és a Fekete Felszabadítási Mozgalom egyik vezetője, egy évtizeddel később pedig a Faith Community Church alapítója lett. Willena Cannon, fekete bérlők lánya, gyermekként szemtanúja volt egy KKK-gyilkosságnak, és aktivista életre sarkallta. Fia, Kwame Cannon mindössze tízéves volt, amikor látta a greensborói gyilkosságokat. Marty Nathan, aki egy középnyugati szakszervezeti szervező lányaként nőtt fel, és azért jött délre, hogy orvosi egyetemre járjon, férjét a klán/náci lövöldözések miatt vesztette el. Paul Bermanzohn, zsidó holokauszt-túlélők fia, a lövöldözések során maradandó sérüléseket szenvedett. Sally Bermanzohn, New York külvárosának gyermeke, aki azért jött délre, hogy csatlakozzon a polgárjogi mozgalomhoz, elborzadva nézte végig, ahogy barátait megölik, férjét pedig megsebesítik.

A Túlélők szemével olyan emberek története, akik felhagytak a hagyományos életükkel, hogy polgárjogi aktivistákká, majd forradalmárokká váljanak. Feketékről és fehérekről szól, akik összefogtak a klán/náci terror ellen, majd elviselhetetlen nehézségeket kellett leküzdeniük, és kitartóan keresték az igazságot. Ez egy megosztott déli közösség története is, a fekete egyetemisták 1960-as évek végi tiltakozásaitól kezdve egészen addig, hogy idén januárban összehívták az Igazság és Közösségi Megbékélés Projektet (dél-afrikai mintára), amelynek célja a mészárlás újraértékelése.