A Tutu: A Fin de Sicle erkölcsei

Olvasói vélemények

A könyv egy elveszett klasszikus, amely modern témákkal rezonál, és amelyet szórakoztató és szatirikus prózája miatt nagyon dicsérnek. Figyelmet kapott kortárs aktualitása és szerzőjének egyedi hangja miatt, és különösen a francia irodalom rajongói számára vonzó.

A könyv friss meglátásokat kínál, amelyek ma is aktuálisnak érződnek, olyan nagyokhoz, mint Baudelaire és Voltaire, hasonlóan kiváló írói teljesítményt mutat be, és minőségi kiadványokkal támogat egy kis sajtót. A kötetet szórakoztatónak, fordulatosnak és szatirikusnak írják le, így a francia modern irodalom kedvelőinek kötelező olvasmány.

Egyes olvasók a könyv hangnemét és témáit zavarosnak vagy nehezen értelmezhetőnek találják, és megkérdőjelezik a szerző hangjának őszinteségét. Úgy tűnik, bizonytalanság uralkodik a szerző hátterét és a könyv hitelességét illetően, ami elriaszthat néhány olvasót.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Tutu: Morals of the Fin de Sicle

Könyv tartalma:

A XIX. századi francia író és kiadó, Leon Genonceaux (1856--? ) éppoly rejtélyes, mint az a két legendás enfants terribles, akiket elsőként adott ki: Arthur Rimbaud és Lautreamont gróf.

Miután ezt megtette, elítélték illetlen irodalom kiadása miatt, Genonceaux Londonba menekült, majd 1900 körül visszatért Párizsba, és 1905 körül örökre eltűnt, hátrahagyva a Tutu című vad, kábító remekművét. A Tutu egyike azoknak a mitikus szörnyetegeknek - egy nagy, elveszett könyv; egy olyan könyv, amely, ha akkor jelent volna meg, amikor íródott (1891-ben), a XIX. század végi francia irodalom egyik meghatározó műve lett volna.

Valójában kiadták, de soha nem került a könyvesboltokba, és mára az eredeti kiadásból mindössze hat példány maradt fenn. Az akaratosan skatologikus, erotikus és a fin-de-siecle erkölcsének feldarabolásában vidáman nietzschei, a Tutu egyszerre egyfajta végső dekadens delírium és egy Ulysses-szerű proto-modernista regény.

Létezését először 1966-ban állította egy híres irodalmi szélhámos, és amíg néhány évvel később, az 1990-es évek elején fel nem bukkant egy maroknyi példány, azt feltételezték, hogy kitaláció. Ez az első angol fordítás.