A vad kelet: A Great Smoky-hegység életrajza

Olvasói vélemények

A „The Wild East” kritikái kiemelik a Great Smoky Mountains Nemzeti Park alapos feltárását, hangsúlyozva az ökológiai és politikai történelem összefonódását, miközben a régió lakóinak személyes történeteibe is belemerül. Az olvasók nagyra értékelik a szerző jól megalapozott elbeszélését és magával ragadó írói stílusát, bár egyesek kritizálják a túlzott idézetek használatát és bizonyos ideológiai állásfoglalásokat.

Alapos kutatás és átfogó áttekintés a park ökológiai és politikai történetéről. Magával ragadó elbeszélés, amely tiszteletben tartja az olvasó idejét. Kiemeli a parkhoz kapcsolódó kulcsszereplők személyes történeteit. Elemzi az ökológia, az emberi kapcsolatok és a politikai küzdelmek közötti összetett kölcsönhatásokat. Felkelti az érdeklődést a nemzeti parkok megőrzése iránt.

Túl sok idézet, különösen a parki szolgálat munkatársaitól. Hajlamos a történelmi személyiségeket keményen bírálni döntéseik miatt. Néhány olvasó vitathatónak találta az ideológiai szempontokat, például a szabályozatlan kapitalizmus kritikáját. Bizonyos történelmi személyiségek, például Kephart korlátozott hangsúlyozása, amit néhányan zavarba ejtőnek találtak.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Wild East: A Biography of the Great Smoky Mountains

Könyv tartalma:

" A Vad Kelet kecses, pontos és a maga visszafogott módján szenvedélyes beszámoló. A szerző a nagy Smokies "életrajzának" nevezi, és valóban bensőségesebb hangot üt meg, mint a hasonló történetek általában. Nemcsak értékes dokumentumnak, hanem barátságos és érdekes könyvnek is tartom. Margaret Lynn Brown ügyes kézzel ír." - Fred Chappell, a Look Back All the Green Valley szerzője.

A Vad Kelet a 19. és 20. században a Great Smoky Mountains társadalmi, politikai és környezeti változásait tárja fel. Bár ezt a nemzeti parkot leggyakrabban a vadon megőrzésének diadalaként ábrázolják, Margaret Lynn Brown arra a következtetésre jut, hogy az Egyesült Államok keleti részének legnagyobb erdős területe valójában egy újrateremtett vadon - a helyreállítás, sőt a föld manipulálásának terméke.

Több száz évvel a fehérek betelepülése előtt a cserokék gazdálkodtak és vadásztak ezen a vidéken. 1910 és 1920 között a vállalati fakitermelők vasutat építettek a legeldugottabb vízgyűjtőkbe, és az őserdő több mint 60 százalékát eltávolították. Az emberi beavatkozás ilyen mértékű hatása ellenére a nemzeti park létrehozásának korai támogatói a területet érintetlen vadonként mutatták be, és az itt élő embereket úttörőként jellemezték.

Az 1930-as években a tájépítészek és a Civilian Conservation Corps munkásai átalakították a Smokies-t, ösvényeket, kempingeket és létesítményeket építettek, amelyek a Roosevelt-stílusú természetvédelem rusztikus eszméinek állítottak emléket. Az 1950-es évek beköszöntével a nemzeti parkrendszer iránti lelkesedés ismét fellendült.

Kulturális tolmácsok láttak munkához, hogy Cades Cove-ban Ponderosa-szerű látványt teremtsenek, míg Gatlinburgban a fejlesztők a nyugati síparadicsomok terveit utánozták. Az 1960-as években azonban a vadon védelmezői lobbizni kezdtek egy kevésbé ápolt, természetesebbnek tűnő tájért.

Az 1970-es években, írja Brown, a Smokies e gazdálkodási döntések számos következményével szembesült. A patakpisztránggal, a fekete medvékkel és az egzotikus fajokkal kapcsolatos súlyos válságok a park tisztviselőit az ökológia fokozottabb figyelembevétele felé terelték. Ugyanakkor a környezetvédelmi mozgalom során kiképzett tudósok a terület történelmét kutatták, és igyekeztek visszaállítani a táj emberi megtelepedés előtti kinézetét. A park vezetése továbbra is ingadozik a vadon e változó nézetei között, és a turizmus népszerűsítésének és a természetvédelem biztosításának gyakran ellentmondásos küldetése között ingadozik.