Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák kiemelik Jean Heller második Deuce Mora-regényének erőteljes és lebilincselő történetvezetését, amely az emberkereskedelem és a gyermekáldozatok súlyos és komor témáját járja körül. A főhős, Deuce Mora összetettségét és a rejtélyt érzelmi mélységgel ötvöző, magával ragadó elbeszélést dicsérik. Néhány kritikus azonban a szerkesztéssel és a téma nehézségével kapcsolatos problémákat jegyzett meg.
Előnyök:Jól megírt, összetett karakterekkel, lebilincselő történettel, lebilincselő feszültséggel, érzelmi mélységgel és időszerű témával. Az olvasók szerint lebilincselő és nehezen letehető, az intrika és az emberi érdeklődés keverékével, a főhős intelligenciájának és humorának bemutatásával. Az elbeszélés időszerű, és fontos társadalmi kérdésekre hívja fel a figyelmet.
Hátrányok:Szerkesztési problémák merültek fel, a zavaró elgépelések és hibák befolyásolták az olvasás élményét. A súlyos és komor téma egyes olvasók számára megrázó lehet, és a szörnyű események ábrázolása nehezen emészthető.
(51 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Hunting Ground
Könyv tartalma:
Jean Heller első Deuce Mora-regényében a szorgalmas női nyomozó a maffiával keveredett össze; ezúttal az NSA, az FBI és a CIA rossz oldalán áll. Minimum. A keménykötésű női főhősök rajongói kapaszkodjanak a fejfedőjükbe - ez egy akciódús extravaganza!
Egy emberi csont hátborzongató felfedezése, miközben Deuce a jóképű gyújtogatási nyomozóval, Mark Hearsttel kirándul, egy hatalmas temetkezési terület feltárásához, egy emberkereskedő hálózathoz és nemzetközi intrikákhoz vezet. A húzza-nem-csapja rovatvezető - és aprólékos nyomozó - apránként bukkan egyre több információra, csakhogy néhány Fed az arcában, az ajtajában, az árnyékból előbukkanva, mindig a történet széleit őrizve, ragaszkodva ahhoz, hogy ne mondják el. Igen, a szövetségiek tudnak a csempészhálózatról; igen, van egy tervük, hogy lépjenek fel ellene; nem, Deuce-nak nem beszélhetnek a tervről; és semmilyen körülmények között nem írhat a létezéséről.
Ez egy életre szóló történet - nagyobb, mint a Vinnie Colangelo sztori, amiért Deuce és a Journal Pulitzer-díjat kapott, és kivételesen a szerkesztője is támogatja, de a Journal ügyvédje naponta megjelenik, és figyelmeztet a „nemzetbiztonságra”. Mi lehet nagyobb nemzetbiztonsági kérdés, zúgolódik Deuce, mint a város elrabolt és meggyilkolt gyermekeinek biztonsága?
És ez a történet nagyon is személyessé vált Deuce számára, ahogy azt ő maga is elismeri, és az objektivitás elvesztését fájlalja. A keménykezű újságírónő nagyon beleszeretett egy új fiúba: egy Charles nevű, talpraesett és bájos nyolcéves kisfiúba, akinek angyali arca van, és fényes jövő előtt áll, de a nevelőszülőknél töltött élet miatt nagy veszélynek van kitéve. Az utcai okos kölyök máris mélyreható ismereteket tár fel a DCFS és a védelmére hivatott gépezet kudarcairól. Deuce számára minden egyes eltűntként bejelentett gyermek és minden egyes új, a vadászterületen felfedezett holttest Charles arcát viseli. De miközben versenyt fut az ügy felgöngyölítéséért, az életét és a karrierjét minden oldalról fenyegetik; azon kell gondolkodnia, hol - vagy vajon - állnak-e meg a szövetségiek, hogy megfékezzék a szörnyű igazságot.
De aztán mégis kitör, és egy felháborítóan meglepő, megdöbbentően... hihetőnek tűnő végkifejletig száguld, és Deuce első kézből tanulja meg a leckét, hogy néha csak úgy lehet nagy jót elérni, ha elképzelhetetlen gonoszságot követünk el, és aztán megtanulunk együtt élni a következményekkel. A szerző, Heller mesterien tágítja a történetet - és a vásznat - az egyszerű gyilkossági rejtélyből egyre szélesedő krimivé, végül pedig nemzetközi összeesküvéssé.
