Voices of the Wilderness: An Ecological Reading of the Book of Numbers
A 4Mózes könyvében Izrael népe az úgynevezett Ígéret Földjére utazik, a földre, ahol tejjel-mézzel folyó víz folyik. Az odajutás azonban egy másik helyen keresztül vezet, amelyet a mai olvasók "pusztaságként" ismernek.
Ez a környezet adja a könyv hagyományos címét, a "Vadonban" címet, és arra ösztönöz, hogy az anyagot e száraz és kietlen élőhely szemszögéből olvassuk. Egy bibliai könyvnek ez a kifejezett azonosítása egy hellyel teszi a Számadást egyedülállóvá a kánonban. A pusztaság azonban nem egyetlen hely.
Figyelemre méltóan változatos és meglepően finom hely. Végső soron a történet az elégedetlenségről szól: a pusztaságot mint helyet elutasítják, és az előttük álló ígéret földjét igazi otthonként, a tejjel-mézzel folyó földként fogják fel, szemben a pusztaság talajának sovány táplálékával.
A hellyel való egyértelmű azonosulás ellenére a Számok az ökológiai hermeneutika szempontjából eddig szinte feltáratlan maradt. Rees megkísérli betölteni ezt a csendet, feltárva, hogy a bibliai könyvben milyen módon utasítja el a pusztaságot, és hogyan követeli vissza annak hangját.
A pusztaság talajait, a pusztaság ételeit, a pusztaság állatait, a pusztaság vizeit, amelyek mindegyike különböző pontokon elutasításra kerül az elbeszélésben, itt előtérbe kerülnek, hogy azonosítani lehessen a történet középpontjában álló antropocentrizmust. Ami a népszámlálás nyitó elbeszélésétől kezdve egészen a földöröklés végső kiigazításáig kibontakozik, az a Számok könyvében a nem emberi teremtés szinte teljes figyelmen kívül hagyása.