A vágy hangszerei: Az elektromos gitár és a zenei élmény formálása

Olvasói vélemények

A könyv az elektromos gitár történetének és társadalmi jelentőségének alapos feltárását kínálja, de a válaszok vegyesek. Egyes olvasók értékelik átgondolt elemzését és tudományos mélységét, míg mások kritikával illetik a gitár technikai részleteinek hiánya és a túlzott tudományos igényesség miatt.

⬤ A zenetörténet és társadalmi hatásának részletes feltárása
⬤ jól kutatott és intellektuálisan lebilincselő
⬤ a kultúrtörténetet a zenei betekintéssel ötvözi
⬤ hozzáférhető és szórakoztató írás.

⬤ Nem foglalkozik eléggé magával az elektromos gitárral
⬤ néhány olvasó túlságosan tudományosnak, redukcionistának vagy prédikálónak találja
⬤ többen csalódottságuknak adnak hangot a konkrét gitárral kapcsolatos információk hiánya miatt.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Instruments of Desire: The Electric Guitar and the Shaping of Musical Experience

Könyv tartalma:

1930 körül a dél-kaliforniai gitártervezők egy csoportja hangszereket szerelt fel egy hangszedőnek nevezett elektromágneses eszközzel - és ezzel örökre megváltoztatta a könnyűzene arculatát. Az elektromos gitár, amelyet olyan különböző zenészek vettek fel, mint Les Paul, Muddy Waters, Jimi Hendrix és az MC5, nem csak az új, elektromossággal teli hangok közvetítőjévé vált, hanem az energia, az innováció és a vágy szimbólumává is a kor zenéjében. A Vágy hangszerei az elektromos gitár történelmi és kulturális jelentőségének első teljes körű bemutatása, amely széleskörűen feltárja, hogyan és miért volt a hangszer ilyen széleskörű zenei és kulturális hatással.

Az Instruments of Desire az elektromos gitár történetét járja végig, olyan kulcsfontosságú előadókra összpontosítva, akik alakították a hangszer használatát és jelentését: Charlie Christian, Les Paul, Chet Atkins, Muddy Waters, Chuck Berry, Jimi Hendrix, az MC5 és a Led Zeppelin. A könyv a hangszer hangzásával kapcsolatban két egymással versengő eszményképet követ nyomon: az egyiket, amely a hangzás tisztaságára összpontosít, azok a zenészek részesítették előnyben, akik az elektromos gitárt a popzene meglévő konvencióiba akarták integrálni.

A másik, a hangszíntorzítással kapcsolatos, arra használták, hogy megkérdőjelezzék az "elfogadható" és "elfogadhatatlan" zajról alkotott népszerű elképzeléseket. A Vágy hangszerei feltárja, hogy a hangzás e különböző megközelítései milyen eltérő elképzeléseket hordoznak magukban a test helyéről a zenei előadásban, arról, hogy a zene miként artikulálja a faji és nemi identitásokat, valamint a populáris zene helyéről az amerikai társadalmi és politikai életben.